Volt betlehemünk… lett betlehemünk!

Kunfalvi Gábor és Fia felajánlása, nem hagyta érintetlenül szívünket…

 

Ilyen volt….                                                               Ilyen lett…

“Ha szeret az ember, mindenre kész!” szól az ének és ezt vallja a sok egyesületi tag is, akik azért léptek be a nemes célokat felmutató Nők a Balatonért Egyesület tagjai közé, hogy lakhelyükért megtegyék azt, ami adottságaikhoz, szorgalmukhoz, jó akaratukhoz és főleg szeretetükhöz mérten megtehető. Még egyszerűbben és szebben fogalmazva, asszonyaink anyai szeretetüket kiterjesztették a városra és annak lakóira.

Ilyen szellemiségtől indíttatva készítették el azt a betlehemet, amely a templom előtti téren került kihelyezésre 2009 decemberében, a zamárdi gamesz-vezető és gamesz-dolgozók munkájának hozzáadásával.

2010. decemberének első hetében ismét örömmel mentünk a térre. Mindenki szíve szerint gyönyörködhetett a látványban. A gyermekek simogatták a bárányokat és azt kérdezgették: Mikor jön a Kisjézus?

Aztán hírtelen az Adventi várakozás békéjébe tűzoltó autó szirénája üvöltött bele és megtörtént az, amire senki nem gondolt volna. Egy gyermek kezébe öngyújtó került. A gyermekotthonban lakó, családot nélkülöző gyermek, ismeretlen okból és indíttatásból felgyújtotta a betlehemet, mely porig égett. Nem ítélkezünk, de emlékezni sokáig fogunk erre a cselekedetre.

És lám, a történet még csak most kezdődik igazán! Isten, látva szomorúságunkat, tenyerére vett bennünket, és megtalálta nekünk azt a jó szándékú embert, aki segíteni tud a bajunkon.

Kunfalvi Gábor és fia Kunfalvi Balázs (K-Juniors Kft.) Budapestről hívta elnök asszonyunkat, Kajdi Tibornét és felajánlotta, hogy a leégett betlehem helyett, az ünnep idejére kölcsönöz egy új betlehemet. Szándékának célja, és elmondása szerint a karácsony eredeti ünnepére történő rámutatás fontos eszköze a betlehem állítás.

A bánat hamar örömre fordult. Mégis lesz betleheme Zamárdinak! Hálás szívvel köszönjük a nagylelkű segítséget, mert a tehetetlenség nyomasztott bennünket, hiszen ilyen hamar nem lehetett volna, csak nagy anyagi erőfeszítés árán szert tenni egy új betlehemre. Így most újra örülhetnek a gyermekek, és a kisded születésének misztériuma még közelebb kerül hozzánk.

Kunfalvi úr példamutató cselekedete új reményeket ébresztett szívünkben. A zamárdiak nevében Isten áldását kérjük személyére, családjára és munkájára!

Zamárdi 2010. december 22.                                                                        Szakáli Anna

Könyvbemutató: Nők a partról

Kedves Barátaim!

 Örömmel értesítelek benneteket, hogy megjelent a NŐK  A  PARTRÓL című könyv. A kötetet N. Horváth Erzsébet tapolcai média szakember szerkesztette. Felelős kiadója Szauer Rózsa a NABE (Nők a Balatonért) elnök asszonya.

 A könyv címadó versét a NABE Egyesület márciusi ülésén mondtam el. Az Elnök Asszony meghallgatva a verset, azonnal eldöntötte, hogy ez lesz a készülő kötet címe. Meg kell említenem, hogy a fotók nagy részét Hirschmann Attila szintén zamárdi illetőségű polgártársunk készítette és bocsátotta rendelkezésre.

 A tegnap délutáni könyvbemutatón elismerő méltatásban volt részem, ami igen jól esett.  

A külön készített emléklap-könyvjelző nagy meglepetés volt nekem is. Első oldalán az esemény adatai olvashatók, másik oldalán a versem.  

Nem kis büszkeségemre egy nagyszerű női csapat tagjaként valóban sokat teszünk a Balaton megóvása és a környezetünk, a településünk tisztasága, rendezettsége érdekében.

 Ismét igazolva éreztem a József Attilai igazságot:  „Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!” 

Üdvözlettel: Szakáli Anna

Egy balatoni tündér

Egy balatoni tündér

Szakáli Anna Prímavera-, Szerelmi költészet-, Advocatus Pro Urbe Siófok-, Barátok Verslista díjas költőnő

volt a Heted7 dombság – Benedek Elek mesemondó verseny vendége, mely a zalai művelődési házban került megrendezésre 2010. október 15-én. A verseny utáni beszélgetés során az alábbiakat tudtuk meg a költőnő munkásságáról és hitvallásáról. .

Anna mióta ír verseket?

Első középiskolás évfolyamomat végeztem, amikor elkövettem egy pár verset. Ezek nagyon megnyerték a környezetem tetszését, de mint annyi esetben, ezek a versek is elkallódtak, habár még a formájukra, a versszakaszolásra is emlékszem. Nem vettem akkor ezt olyan komolyan. Aztán jött a nagybetűs élet és éltem az életemet, család, munka és munkahely. Körülbelül a nyolcvanas évek közepétől éreztem újra késztetést az írásra és arra, hogy megőrizzem az írásaimat. A verseket mindig nagyon szerettem olvasni és meghallgatni. Talán ezért kezdtem a versírással. Ma már egyre több elbeszélés perdül ki a tollam alól, melyeket szeretnék kötetben kiadni.

Azonnal adódik a kérdés… miért?

Hogy miért írok? Mert olyan gondolatok születnek fejemben, amelyeket úgy érzem érdemes papírra vetni. Verseim és írásaim maradandó értékelése az utókor feladata lesz. Ha érdemesek a megőrzésre, akkor fennmaradnak, és olvasni fogják, mint ahogy mi is életben tartjuk elődeink írásait azzal, hogy olvassuk őket és gondolataikat ma is magunkénak érezzük.

Mondja Anna mi az ön hitvallása?

Egyelőre úgy érzem; írnom kell, és ha majd egyszer visszatekintek, bizonyára megfogalmazom hitvallásomat a saját szavaimmal. Gondolkodásom és hivatásom lényegét jelenleg (hiszen minden változik a világban és benne én is) Teréz anya szavaival tudom a legszebben tolmácsolni: „Senkit ne engedj el magadtól anélkül, hogy boldogabbá vagy jobbá ne tetted volna.” A másik: „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de visszhangjuk végtelen lehet.”

Mit tudhatunk meg eddigi munkásságáról?

Eddig három kötetem jelent meg. Tervezet formájában két kötetem vár kiadásra. Készül a novelláskötetem és egy régi időkbe visszanyúló (remélem balatoni meseként fennmaradó) mese, mely megrajzolás és lektorálás után szintén kiadásra kerül. Az első kötetem 2003-ban Tisztafényű lélekkel, a második a Hajnali Napköszöntő 2005-ben, és a harmadik, a Nevető Hold 2008-ban jelent meg. 2010-re terveztem a Névtelen dalnok című kötetet, de nem tudom, hogy időben elkészülünk-e az idei kiadáshoz. 2006-tól szerző tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, amely egyre gyakrabban jelentet meg úgynevezett hangos könyveket. Már több, általuk kiadott CD lemezen hallhatók a verseim, megzenésített versem is, és 2010-ben három novellám jelenik meg CD kiadványukban. Ezek címe: Harapás, Senkié…, Tollfosztás.

Jövőbeni terveiről mondana néhány szót?

Rengeteg tervem van, ezek közül az egyik egy saját kis irodahelység, ahova el tudok vonulni. Mindkét nagymama velünk él, unokáink látogatnak bennünket, így elkerülhetetlen volt, hogy készüljön egy saját zug. Ami a munkám másik részét illeti, ahogy azt már említettük, előkészítés alatt áll a Névtelen dalnok és a Szélhajtóküsz című kötetem, illetve van egy harmadik, melynek valószínűleg Szivárvány kapu lesz a címe, ez egy mesekönyv méghozzá a Balatonról. Egy igazi tündérmese a balatoni tündérről, aki nagy segítségére lesz majd két fiatal szerelmesnek. 

Miért vállalta el a mesemondó versenyen való részvételt?

Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a sors a mesék felé tol. Létezik egy irodalmi portál, ahol az egyik írónő meseírásra szakosodott. Egyik meséjével kapcsolatban tettem észrevételeket és az óta gyakran felkér lektorálásra. Ez volt az első dolog, ami a mesék fele vitt. Aztán találkoztam Cserepes Andreával is, a Csandi Mesék írójával, s most éppen az ő kérésének teszek eleget, amikor az egyik pályázati anyagának a lektorálását vállaltam el. Ezzel párhuzamosan, majdnem egy időben érkezett a felkérés, hogy jöjjek el erre a mesemondó versenyre. Gyönyörű meséket hallottunk, remek előadókat láttunk, s a felkészítő tanárok munkáját megköszönendő, nyolc kötetet ajánlottam fel számukra, amit a verseny végén egy köszönő kártyával együtt adtunk át. Nagyon szívesen vettem részt a mesemondó verseny zsűrijének munkájában, hiszen nagyon szeretem és tisztelem a gyerekeket, akiket a jövő zálogának tartok, valamikor majd a helyünkre lépnek és Ők lesznek Mi.

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika

2010-10-15

Nyíregyházi kirándulás

Irány az Állatpark…és még sok más élmény

A Nők a Balatonért Egyesület helyi szervezete kétnapos kirándulásra hívta tagjait az ország ritkábban látogatott keleti részébe. A buszban, a jó hangulatú beszélgetés közben előkerültek a hazai sütemények és az idő szinte észrevétlenül elrepült.

Délelőtt tíz óra körül érkeztünk meg Mezőkövesdre, ahol felkerestük a messze földön híres Matyó Múzeumot, melyet 1952-ben hoztak létre. A múzeum a város főterének jellegadó épülete. Kiállítási anyagában megcsodálhattuk a Mezőkövesdre és a környékére jellemző népművészeti remekműveket. A Matyó Múzeum gyűjteményeinek jelentős részét a viseletek, hímzések, szőttesek képezik. Ezen kívül megtalálhatók a paraszti élet eszközei, bútorai, cserépedényei. A bemutatott blúzok és viseletes ruhák bármelyike ma is megállná a helyét az öltözetekben. A múzeumi séta befejeztével váratlan meglepetésként ért bennünket a múzeum előtti négysávos úton felvonuló mezőgazdasági gépek, régi autók látványa, amelyek régi emlékeket idéztek fel bennünk is.  

Kora délután értük el Debrecent, ahol rövid eligazítás és időpont egyeztetés után gyalog, illetve villamossal vettük célba a városközpontot. Debrecen szerepe történelmünkben elvitathatatlan jelentőségű. A húszas-harmincas években került sor a Nagyerdő parkerdejének nagyszabású rendezésére, benne az egyetemek, klinikák, fedett uszoda, Magyarország első stadionja, az erdei köztemető megvalósításával. A II. világháború végén itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A városközpont megőrizte régi arculatát és a felújítások, modernizáció során ma is arra törekszenek, hogy mutatós és érdekes megoldásokkal tegyék egyedivé a várost. Főterén csodálatos Zsolnay szökőkút-kompozíció és zenélő időjelző szerkezet található, melyeket megcsodáltunk. A téren számtalan sátor kínálta vásári portékáit, szólt a zene és a színes forgatagban mi is szívesen nézelődtünk, vásárolgattunk.

Délután négy órakor érkeztünk meg Máriapócsra, ahol éppen egy esküvői menet vonult ki a bazilikából. Az ifjú párt, csodás faragásokkal díszített hintó várta a kerítésen kívül. A bazilika méltóságot parancsoló díszes barokk kegytemplomában, a "basilica minor"-ban található a Máriapócs hírnevét megalapozó könnyező Szűz Mária kegykép. A monostorban egy évszázadon keresztül kántortanítókat képeztek. Máriapócs az 1950-es éveket kivéve jelentős vallási központ. 1991. augusztus 18-án II. János Pál pápa Máriapócsra zarándokolt. A települést 1993-ban újra várossá avatták. 2005-től Máriapócs a Nemzet szentélye címet viseli. A város az európai 15 kiemelt Mária-kegyhely közé tartozik. A kegytárgy üzletben sajátos és nagyon szép kivitelű képek, faragások kínáltak megvásárolható, maradandó emléket.

Este hét órakor érkeztünk Sóstóra. A három város nevezetességeinek és látványosságainak zsongó képeivel fejünkben, lábunkban pedig kellemes fáradsággal foglaltuk el helyünket a Gábriel szállóban. Hogy üres bendőnket megtöltsük a kb. 500 méterre lévő Vadász Csárdába sétáltunk át vacsorázni, ahol a tájjellegnek megfelelő a’la carte hagyományos nyírségi ételeket rendeltünk, amelyekben nem csalódtunk, mert ízeiben finoman fűszeres és bőséges étkeket tálaltak fel. Visszafelé a szállásra, jó hangulatban lévén, kicsit elnótázgattunk.

Vasárnap délelőtt ellátogattunk az Állatparkba. A látottakat leírni csak hosszadalmasan lehetne, amire ebben a beszámolóban nem vállalkozhatunk. Az bizonyos, hogy közülünk sokan voltak már többféle állatkertben, de egyik sem vetekedhetett az itt látottakkal. Az Állatpark területe Nyíregyháza Sóstói részén található, ahol több melegvizes fürdő is várja a vendégeket. Talán az eltérő földrajzi és éghajlati tényezők is indokolták, hogy ezen a területen sajátságos céllal, Állatparkot hozzanak létre. A Park lakóinak szerepe fontos a fajmegőrzésben, kutatásban és az oktatásban. 2008-ban 7 veszélyeztetett és 4 kipusztulóban lévő fajt sikerült tovább szaporítaniuk. Az egyik legnagyobb élményt a tengeri akvárium látványa nyújtotta. Az üvegfal védelmében körülöttünk úszkáló dajka cápa, a homoki tigris cápa és a barna (homokpadi) cápa több mint 200 hal társaságából nézegeti a kíváncsi látogatókat. A cápák mellett rájákat, denevérhalakat, murénákat, korallszirti halakat, polipokat és tűzhalakat láthatunk karnyújtásnyi távolságból.

A Piramis nevű építményben a dzsungel párás, sűrű bozótja, barlangok és kötélhidak vártak bennünket. A botanika szerelmesei sem csalódnak látogatásuk során. Bambuszok, pálmák, orchideák képviselik Ázsia egzotikus növényvilágát. A majom-, és a madárház kiépítése is testközelbe hozza az állatokat. A hatalmas testű gorilla a nyitott kifutóban fenséges testtartással közölte velünk, hogy itt ő a király. És mind a többi állatok, orrszarvúk, elefántok, oroszlánok és a többiek, a saját életvitelüknek megfelelő környezetben élik mindennapjaikat. A fókabemutató sajnálatunkra elmaradt, mert az állatokat nem kényszerítik, csak akkor játszanak velük a nézők előtt, ha kedvet mutatnak hozzá. Állatparki látogatásunk a Piramis melletti Bambusz étterem választékos ebédjével ért véget. Innen a falumúzeumba látogattunk, ahol a XIX. és a XX. századi épületeket, berendezéseket tekintettük meg.

Hazafelé, kis kitérővel Máriabesnyőre látogattunk. A török időkben elpusztult, majd újra éledő település, ma Gödöllő városhoz tartozik. A birtok a Grassalkovich család tulajdonában felvirágzott. Grassalkovich Ignácz építette a kapucinus kolostort, a családi kriptát, ahol többek között Grassalkovich Antal és Esterházy Leopoldina nyugszik. A kápolna a régi Besenyő falu templomának romjain épült. A legenda szerint az építkezéskor, 1759. április 1-jén Fidler János, gödöllői születésű negyvenéves kőműves egy kőlap alatt csontból készült Mária-szobrot talált. A kápolna elkészülte után, 1759-ben az olaszországi Loretoból, libanoni cédrusfából készült 1 méter magas Szűz Mária-szobrot hozattak. A kegyszobor a főoltár mögött látható. A kegytemplom 2008-ban kis bazilika (basilica minor) rangot kapott.

Ez a templomlátogatás sem hagyta lelkünket érintetlenül, és rövid imával mondtunk köszönetet az égieknek a jól sikerült kirándulásunkért. Mire az esthajnalcsillag fényes ragyogással a hold mellé szegődött útitársnak, kicsit elcsendesedve, de lelkileg feltöltődve értünk haza Zamárdiba.

Köszönet a szervezésért és a lehetőségért, hogy részt vehettünk az élményekben gazdag úton.

2010-09-29

                                                                                                                      Szakáli Anna

Alkotókezek kiállítás Zamárdi megnyitó beszéd

Kedves Megjelentek, Kedves Alkotók!

Minden kiállítás, az alkotások közzététele, legyen az egyéni vagy csoportos, fontos üzeneteket hordoz. Jelen esetben egy csoportos kiállítás résztvevőiként szemlélődhetünk egy elvarázsolt világban.

Ennek a csoportos kiállításnak az üzenete többirányú. Az egyéni üzenetek itt részben feloldódnak, jó esetben megerősödnek, de mindenképpen összehasonlíthatóvá válnak.

Az összehasonlítás elvégzése, az üzenetek megtalálása a szemlélődés során az Önök feladata. Egy-egy témában elmerülve, azt továbbgondolva, adják át magukat bátran az alkotások bűvöletének!

A kiállítás anyagában észlelhető szellemi, gyakorlati kivitelezések, a téma változatossága, a méretbeli eltérések azt az általános üzenetet hordozzák, hogy a világot nem lehet kétszer ugyanúgy látni, ugyanúgy ábrázolni, mivel az emberi lélek sajátosan egyéni és percről percre képes változni. Így a világot is percenként képesek vagyunk másképpen látni, megítélni és egyéni, belső világunk és ismereteink szerint megfogalmazni véleményünket.

Az alkotásokkal kapcsolatban esztétikai élményt akkor élünk át, ha az alkotó lelki rezdülései azonossá válnak a befogadó lelki állapotával. Természetesen mindenkinél nem lehet megtalálni a közös lelki utat, de az bizonyos, hogy a kiállítás alkotói-, és befogadói sokfélesége jelen van és a közös élményként történő megtapasztalások végtelen változatát teszi lehetővé.

Ennek a közös élménynek az elérése a művészet célja: vagyis a művész lelkének sugárzása utat talál a szemlélődő lelkéhez. És ennek végcélja, hogy felemelhessük szívünket. Hogy ne csüggedjünk! Hogy higgyünk és reménykedjünk az élet szebb, igazabb oldalában!

A művészet által összekapcsolt és megerősített lélek, mindennél fontosabb erőt képvisel, közös sorsunkat és közösségünket illetően.

A gondolatok zakatolása, cselekvések, tettek végrehajtása jellemzi azt az embert, aki valamilyen módon szeretné kifejezni a lelkében megbújó szépséget, harmóniát, hogy aztán átadhassa embertársainak és mind az alkotó, mind a szemlélő együtt gyönyörködhessen az elkészült műben.

Vajon mi készteti az embert arra, hogy teremtsen, létrehozzon, kifejezze önmagát. Miért alkot az ember? Mi kell ahhoz, hogy bármit is létrehozzon, néha úgy tűnik a semmiből.

Mi kell ahhoz, hogy az anyag átváltoztatásával valami egészen új szülessen? Valami szép, még sosem látott, elgondolkodtató, ami szívet gyönyörködtet, melegséget áraszt, lélekben felemel, boldog érzést vált ki, vagy rádöbbent bennünket az igazságra, örök érvényű üzenetével.

Mintha a gondolat és az anyag folytonos küzdelmét élnénk át, hogy örökös birokra kelve győzködjék egymást a saját igazságukról, mígnem az anyag megadja magát és meghajlik, átváltozik, feléled alkotója akarata szerint.

Mert minden akarat, cselekvés, a gondolat mentén formálódik alkotássá, hogy aztán életre keljen és megláthassuk azt, amit teremtésként tisztelhetünk.

Ez a gondolatiság hatja át a világmindenség teremtését, és ez a teremtő gondolatiság van jelen a mi kicsi világunkban is.

Gondolat, alkotás. Ezekhez a fogalmakhoz egy nagyon fontos dolgot kell kapcsolnunk. Nevezetesen annak a személynek az arcát, aki kigondolta és elkészítette az alkotást.

Világunkban az a teremtmény, akinek szellemisége és arca van: az ember. A gondolkodó, cselekvő ember, aki meghódítja a színeket, alakzatokat, szavakat, aki egyre újabb dolgokat kutat fel és egyre újabb dolgokat képes alkotni.

Kedves Közösség!

Az évek óta szereplő, visszatérő alkotók mindannyiunk büszkeségei és jelenlétükkel bizonyítják, hogy kitartással haladnak a megkezdett úton. Kívánjuk, hogy alkotásaikat kísérje elismerés és további sikeres bemutatkozások.

E gondolatokkal – mindannyiunk nevében megköszönve a zamárdi NABE tagjainak, vezetőjének a kiállítás szervezésében elvégzett munkáját - átadom a szót Kajdi Tiborné Molnár Icának, a helyi NABE szervezet elnök asszonyának, a kiállítás megnyitójának.

2010-08-09

Szakáli Anna

Zamárdit ajánljuk

Zamárdit ajánljuk                                                                         Nyomtat

Mindig vonzottak a kékbe hajló hegyek és a nagy tó, mely az ég tükreként verte vissza a fényeket. Igaz, a Balaton déli partján nem büszkélkedhetünk égre törő hegyekkel.

A túlparton is csak közepes magassággal csimpaszkodnak az ég alján, de mégis hegyek. Sok millió éve szél és víz által koptatott, valamikori félelmetes tűzhányók tanúiként őrzik a tájat, és védelmezik a hideg északi szelektől a déli partot.

A kőhegyi kilátó Zamárdi szeme, ahonnan a keszthelyi öbölig és a kenesei fehér partokig nyílik a tekintet. Tihany, az apátság büszke tornyaival, szinte karnyújtásnyira tűnik. A kék tavon „fehér pettyekben úsznak a hajók”. Igéző látvány a kék ég, a bodros felhők, az áttetsző zöldes víz, az utcákat őrként övező jegenyesorok…

Aki még nem sétált alkonyatkor vízparton, miközben tekintete egyre a víz felé vonzódott, az nem tudhatja milyen szép a Balaton esti fényeibe burkolózva. A lebukó Nap sugarai átölelik a hegyek karimáját, arany hidat kovácsolnak a vízre. Az esti színekben, vadréce és hattyú csapatok sötét körvonalai rajzolódnak, amint alacsonyan húznak a víz felett.

A kilátó kupolájából nézve is különös hangulatú az alkony. Vagy például eső után, amikor a Balaton színei élesen, üdén tárulnak elénk. Észrevették már, hogy a keszeg, a garda és a szélhajtóküsz pikkelyei éppen a Balaton színeit adják vissza?

Felül a legsötétebb, zöldeskék, gyöngyházfényű ív, aztán lefelé egyre világosodva, az ezüstszín, a balán, amiről talán a tó, a nevét is kapta.

Aki szeretné megismerni kicsit közelebbről ezt a helyet, ahol szabadidejét, nyaralását tölti, netán szívesen vissza is térne ide, ne hagyja ki a település nevezetességeit. Mert aki nem tudná, Zamárdi nagyon nevezetes hely. Valaki egyszer úgy fogalmazott, szent hely. És nem is járt messze az igazságtól. Levéltári adatok szerint, Zamárdi ősi nevei között lehetséges a Szent Martin név is. A többi névváltásban Szamard, Szamardin, Schamard, Zamárd, majd Zamárdi alakban fordul elő, valószínűleg az egyes korszakok írásmódjának változásait is magában hordozva. Zamárdiról utca elnevezés Malschban (Németország), Budapesten, és Siófokon is található.

Eddig hét temetőjét tárták fel a városnak, legutóbb a világhírű avar kori leletekkel. 2006-ban útépítés közben a régi 70-es, és Balatonendréd összekötő szakaszánál bronzkori település maradványaira bukkantak.  Több száz olvasztókemencét és a szövés ősi eszközeit, sírokat, a sírokban a csontvázak mellett agyagedényeket rejtett a föld.

Ha egy terület több ezer éve lakott, akkor annak előnyös tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Aki veszi a fáradtságot és elsétál a harmadik dűlőben álló fakereszthez, amellyel a törökök által elpusztított falunak állított emléket a lakosság, rögtön megbizonyosodhat a hely kiválasztott voltát igazoló természeti és geológiai csodákról. De ugyanez a helyzet a tölgyerdő övezte Tatárcsapásnak nevezett hellyel is. A város hagyománya szerint, amint a neve is jelzi, az itt álló falut a tatárok pusztították el, melynek emlékét vaskereszt emlékmű őrzi. Túráink céljaként nagyon sokszor szerepel ez a hely. A tisztáson elbóklászva a gyerekek sokféle madarat, rovart és virágot láthatnak. Tavasszal például a tárnics, sáfrány, nyáron a szamóca, ősszel a gombafélék sokszínűsége teszi kívánatossá a kirándulást.

Szent Iván éjszakáján, a történelmi állomásokat jelző emlékműveket járjuk végig, hogy aztán hajnalban hazatérve, jó érzéssel pihenjük ki a több kilométeres éjszakai kiruccanást. A pihenőknél ének, zene, megemlékezés és a tábortűznél sütött szalonna, jóféle borocskával kísérve frissíti a fáradt testet. Az utóbbi években rendszeresen a világhírű Kecskés együttes szolgáltatja a korabeli zenét.

Zamárdiban minden nevezetes történelmi kornak van emlékműve. Tatár, török dúlás, Rákóczi szabadságharc, ’48-as szabadságharc, trianoni fájdalom szobor, első és második világháború katonaáldozatainak Hősök Kápolnája, ’56-os emlékmű. Ezek mind egy –egy történelmi megállót jelentenek.

A városban, tájház csalogatja nádtetős, oszlopos tornácával a látogatót.

A csendes környezetben bérelhető házak, szobák, kellemes pihenést nyújtanak. A vasúttól a part felé, a telepi részen (régen fürdőtelep) nem csak magánszálláshelyek, de csinos panziók kínálják szolgáltatásaikat. Gyermekkorom bodega és fa tákolmányú nyaralóitól már nagyon messze vagyunk. Szépen rendezett utcákban, olasz fagyizó, éttermek, vendéglők sorakoznak.

Aki pihenni szeretne, éppen úgy megteheti, mint akinek a nyüzsgés, az élet pezsgése kell. A nyári hangversenyek kellemes estéi a templomban, az utcazenész fesztivál, amikor a járdaszélére telepedve hallgathatjuk a zenét, a betyárnap virtuskodóival, a városnap kondérból felszálló illatokkal, a Bácskai utca  - minden este belépő nélküli élő zenével és táncolási lehetőséggel - várja vendégeit. A Kőhegy keleti lábánál zamárdi borokkal kínál a Szent Kristóf pincészet, ahol hagyománnyá vált rendezvények sora vidítja a vendégeket:

Vince napján csurran a bor,
Márton napján lúdcsont jósol.
Szent Ivánkor ropog a tűz,
Pejkó banda könnyet elűz.

Ha akarod, velünk lehetsz… csak ki kell lépned az ajtódon és kéz a kézben, együtt formálhatjuk meg júniusban a selymes, simogató vízben a Balaton szívét…. vagy gyere el a Balatoni játszadalomba augusztusban. És sorolhatnám még a rendezvények sokaságát, amelyek testet, lelket gyönyörködtetőek.

Szeretem a Balatont… tiszta, ezerarcú és mindig új. Ha innen fentről nézem, nem látom a nyüzsgő emberáradatot, mely benne keres hűsítő menedéket, vagy kéjes boldogsággal nyújtózik a parton, míg olyan barna lesz a bőre, mint a bronz.

Itt fenn mindig jár a szellő, mely friss víz illatát hozza a tóról, és kócossá veri a hajat. A kilátó melletti eperfa felkínálja érett, fekete gyümölcsét. Amióta csak emlékszem, mindig itt állt. Lejjebb, az útkereszteződésben, még a negyvennyolcas szabadságharc előtt jégverés ellen állított kő kereszt fehérlik.

Fényekben gazdag a nyári nap, fölöttünk csak futó fellegek szállnak. Az ég tisztásai ragyogó kékségből néznek le. Kelet felől piroslanak a Zamárdi háztetők, a templomtorony csúcsán ott a kettős kereszt. A toronyban újra három harang lakik, mert végre „hazajött” az öregharang is, amelyet a háború alatt vittek el hadi célra. Tihanyból jó időben ide hallatszik a harangszó. Most már ők is meghallhatják a mi harangunk üzenetét.

Nézem a tájat… szeretem a hegyeket, szeretem a nagy vizet. A szelíd dunántúli hegyeket és a nagy ezüsttükrű Balatont, amelynek partján meg kell állni és nézni fenséges mivoltát, a rejtélyt, amit magában hordoz, a vidámságot, magát az életet…

Szakáli Anna

Dal, a szívekben

Dal, a szívekben

Zamárdi Női Kar, megalakulása, azaz 2005. októbere óta jelentős fejlődésen ment keresztül.  Ez a megállapítás nem csak a dalok mennyiségére vonatkozik, de énektechnikai tudásváltozást és nem utolsósorban taglétszámának jelentős növekedését is jelenti.

Megalakulásakor huszonegy fővel indult a csapat, Fábián Sándor karnagy vezetésével.  Kettőezer-tízben már ötödik esztendeje lesz annak, hogy az első karácsonyi koncert izgalmait túlélve, a kezdeti elhatározás, hogy kell Zamárdinak egy énekkar, tovább erősödött a tagokban. Egymás önbizalmát növelve sok fellépés és szerepvállalás van mögöttünk.

A női kar megalakulása óta negyvenhét alkalommal lépett közönség elé. A helyi eseményeken, ünnepi megemlékezéseken kívül, rangosabb fellépései igazi megméretést jelentettek.

Ilyen Malsch testvérvárosunk meghívása 2007-ben és immár másodszor 2009-ben, a kaliforniai Redwood együttessel közös fellépés 2007-ben, a Köröshegyi Borhét 2007-ben, a balatonfüredi Nők a Balatonért találkozó 2007-ben. Hagyományosnak tekinthetők karácsonyi koncertjeink eseményei. Tavaly és az idei évben is, az egyes dalcsokrok között a karácsonyhoz kapcsolódó szövegek felolvasásával - melyet az énekkar tagjai vállaltak – tettük színessé azt az egy órát, amellyel az ünnepi hangulathoz járultunk hozzá.

Felkérésre, és a városvezetés vagy az ünnepségek szervezőinek igénye szerint szívesen énekelünk nemzeti ünnepeinken, Hősök vasárnapján, kiállítás megnyitókon, díszpolgáraink évfordulós és emlékünnepein. Lelkesen énekeltünk a városavató ünnepségen, a Lengyel-magyar baráti találkozó és emlékünnepségen, jótékonysági rendezvényeken.

Repertoárunk, vagyis a választható dalaink összessége folyamatosan bővül. Ez nekünk is nagy öröm, mert a különböző alkalmakra ma már sokkal könnyebb kiválogatni a megfelelő dalokat, mint korábban. Az idei évben például a karácsonyi dalaink kettő kivételével teljesen újak voltak. Új dalokat vittünk Malsch-ba is.

2009-ben, úgy véljük a sikeres Malschi szereplés híre is besegített ebbe a dologba, a női kar nyolc fővel bővült, egy fő távozott elköltözés okán. Így huszonnyolc fő a jelenlegi létszám. A hangzás erejét tekintve nem mindegy, hogy hány fő áll ki a közönség elé. A téli időszakban számolnunk kell a meghűléses betegségekkel is.  Nagyon örültünk ennek a bővülésnek és külön köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, hogy az új tagok fellépő ruhája rövid idő alatt elkészülhetett. (Csak zárójelben említem meg, hogy a különféle fellépő sálainkat és egyéb kiegészítőket saját költségünkön szerezzük be.)

Terveink között szerepel, hogy nagyon szeretnénk, ha a női kar kiegészülhetne férfitagokkal. Jó lenne, ha a városunk férfi lakói is kedvet kapnának az énekléshez. Sok kórusmű vegyes karra íródott és nagyon hiányoznak a csodás férfihangok a megvalósításhoz. Tervezzük és a toborzás már megindult, hogy átalakulhassunk vegyes karrá.  Kérjük azokat a férfiakat, akik úgy érzik, hogy az ő szívükben is élnek a dalok, vagy a dalok iránti vágy, kérjük, jöjjön közénk!

Legközelebbi rangos eseményünk lesz az idei évben a kaliforniai Redwood énekkar újbóli látogatása. Szeretnének ismét fellépni Zamárdiban, és velünk közös koncertet adni. Ez nagyszerű kihívás, és nagyon várjuk a próbák kezdését.

A heti próbákon, a fellépések előtt akár heti kettő vagy három próbán történő megjelenés pontosságot és teljes részvételt kíván. A közönség tisztelete feltételezi ezt az odaadást. Nincs annál nagyobb öröm az énekkar számára, mint amikor a közönség szívből tapsol és elhangzanak a dicséretek. Amikor meghatódottságot látunk az emberek arcán, és mint Balatonöszödön és Balatonendréden is szeretetlakomával hálálták meg hogy elmentünk hozzájuk. Ilyenkor úgy érzi és úgy gondolja az ember, hogy megérte a sok munkát és készülhetünk a következő fellépésre. És a mi szívünkben ekkor csendülnek fel az igazi dallamok, melyeket láthatatlan szeretetlánc fűz egybe. Mi az énekeinkkel szolgáljuk ezt a közösséget, ahova tartozunk, ahova gyökereink kötnek. Fellépéseinkkel településünk hírnevét szeretnénk öregbíteni, és örömet szerezni azoknak, akik hallgatják énekünket.

2010. január 6.

Szakáli Anna