Egy balatoni tündér

Egy balatoni tündér

Szakáli Anna Prímavera-, Szerelmi költészet-, Advocatus Pro Urbe Siófok-, Barátok Verslista díjas költőnő

volt a Heted7 dombság – Benedek Elek mesemondó verseny vendége, mely a zalai művelődési házban került megrendezésre 2010. október 15-én. A verseny utáni beszélgetés során az alábbiakat tudtuk meg a költőnő munkásságáról és hitvallásáról. .

Anna mióta ír verseket?

Első középiskolás évfolyamomat végeztem, amikor elkövettem egy pár verset. Ezek nagyon megnyerték a környezetem tetszését, de mint annyi esetben, ezek a versek is elkallódtak, habár még a formájukra, a versszakaszolásra is emlékszem. Nem vettem akkor ezt olyan komolyan. Aztán jött a nagybetűs élet és éltem az életemet, család, munka és munkahely. Körülbelül a nyolcvanas évek közepétől éreztem újra késztetést az írásra és arra, hogy megőrizzem az írásaimat. A verseket mindig nagyon szerettem olvasni és meghallgatni. Talán ezért kezdtem a versírással. Ma már egyre több elbeszélés perdül ki a tollam alól, melyeket szeretnék kötetben kiadni.

Azonnal adódik a kérdés… miért?

Hogy miért írok? Mert olyan gondolatok születnek fejemben, amelyeket úgy érzem érdemes papírra vetni. Verseim és írásaim maradandó értékelése az utókor feladata lesz. Ha érdemesek a megőrzésre, akkor fennmaradnak, és olvasni fogják, mint ahogy mi is életben tartjuk elődeink írásait azzal, hogy olvassuk őket és gondolataikat ma is magunkénak érezzük.

Mondja Anna mi az ön hitvallása?

Egyelőre úgy érzem; írnom kell, és ha majd egyszer visszatekintek, bizonyára megfogalmazom hitvallásomat a saját szavaimmal. Gondolkodásom és hivatásom lényegét jelenleg (hiszen minden változik a világban és benne én is) Teréz anya szavaival tudom a legszebben tolmácsolni: „Senkit ne engedj el magadtól anélkül, hogy boldogabbá vagy jobbá ne tetted volna.” A másik: „A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de visszhangjuk végtelen lehet.”

Mit tudhatunk meg eddigi munkásságáról?

Eddig három kötetem jelent meg. Tervezet formájában két kötetem vár kiadásra. Készül a novelláskötetem és egy régi időkbe visszanyúló (remélem balatoni meseként fennmaradó) mese, mely megrajzolás és lektorálás után szintén kiadásra kerül. Az első kötetem 2003-ban Tisztafényű lélekkel, a második a Hajnali Napköszöntő 2005-ben, és a harmadik, a Nevető Hold 2008-ban jelent meg. 2010-re terveztem a Névtelen dalnok című kötetet, de nem tudom, hogy időben elkészülünk-e az idei kiadáshoz. 2006-tól szerző tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, amely egyre gyakrabban jelentet meg úgynevezett hangos könyveket. Már több, általuk kiadott CD lemezen hallhatók a verseim, megzenésített versem is, és 2010-ben három novellám jelenik meg CD kiadványukban. Ezek címe: Harapás, Senkié…, Tollfosztás.

Jövőbeni terveiről mondana néhány szót?

Rengeteg tervem van, ezek közül az egyik egy saját kis irodahelység, ahova el tudok vonulni. Mindkét nagymama velünk él, unokáink látogatnak bennünket, így elkerülhetetlen volt, hogy készüljön egy saját zug. Ami a munkám másik részét illeti, ahogy azt már említettük, előkészítés alatt áll a Névtelen dalnok és a Szélhajtóküsz című kötetem, illetve van egy harmadik, melynek valószínűleg Szivárvány kapu lesz a címe, ez egy mesekönyv méghozzá a Balatonról. Egy igazi tündérmese a balatoni tündérről, aki nagy segítségére lesz majd két fiatal szerelmesnek. 

Miért vállalta el a mesemondó versenyen való részvételt?

Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a sors a mesék felé tol. Létezik egy irodalmi portál, ahol az egyik írónő meseírásra szakosodott. Egyik meséjével kapcsolatban tettem észrevételeket és az óta gyakran felkér lektorálásra. Ez volt az első dolog, ami a mesék fele vitt. Aztán találkoztam Cserepes Andreával is, a Csandi Mesék írójával, s most éppen az ő kérésének teszek eleget, amikor az egyik pályázati anyagának a lektorálását vállaltam el. Ezzel párhuzamosan, majdnem egy időben érkezett a felkérés, hogy jöjjek el erre a mesemondó versenyre. Gyönyörű meséket hallottunk, remek előadókat láttunk, s a felkészítő tanárok munkáját megköszönendő, nyolc kötetet ajánlottam fel számukra, amit a verseny végén egy köszönő kártyával együtt adtunk át. Nagyon szívesen vettem részt a mesemondó verseny zsűrijének munkájában, hiszen nagyon szeretem és tisztelem a gyerekeket, akiket a jövő zálogának tartok, valamikor majd a helyünkre lépnek és Ők lesznek Mi.

Köszönöm a beszélgetést.

Orbán Erika

2010-10-15