Siófoki Gondozási Központ és Otthon

Siófoki Gondozási Központ és Otthon

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket!

Ajándékot hoztam, egy könyvet, több példányban, hogy a verseket felolvasóknak szeretettel átadjam.

Mikor értesültem róla, hogy az Otthon falain belül milyen tevékeny kulturális élet zajlik, rögtön megszületett bennem a gondolat, hogy itt sokan élnek olyanok, akik szeretik az irodalmat, és olyan ajándékot kell hoznom, amit az ember nem csak megnéz, elfogyaszt és eltesz (lehetőleg olyan helyre, hogy soha többé ne kerüljön elő), hanem olyannal, amit magányos óráiban elővehet, olvasgathat, nézegethet és még beszélgetni is lehet róla egymással egy-egy téma, gondolat kapcsán.

Ilyen szerepet szántam én a verseskötetemnek, amelyben többféle téma és versforma található, remélhetőleg kinek-kinek kedve szerint.

Tudom, hogy Önök már idősebb, az élet útjait megjárt emberek. Tudom, hogy idősnek lenni nem könnyű dolog, de gondoljanak arra, gyermeknek és fiatalnak sem, hiszen minden korosztálynak megvannak a sajátos nehézségei. Mégis. Az idős korhoz sokkal gazdagabb dolgok társulnak, hiszen annyi tapasztalat, életbölcsesség, mint amennyi önöknek van, nem lehet sem a gyermeknek, sem a fiataloknak. Ezeket csak az idősebb, magas életkort megélt emberek birtokolhatják. Ez is valami - mondaná barátnőm, aki mostanában új ráncokat fedezett fel magán és szeretne 20 évvel fiatalabb lenni. De hiába, ezt nem lehet. Mit tehetünk? Fogadjuk el a visszafordíthatatlant és ünnepeljünk minden nap, mert minden nap ajándék. És ezt Önök nagyon jól tudják. Soraimat a költő szavaival zárom: „A szépet meglátni, az életet élni kell!”

Siófok, 2004-09-11

                                                                            Szakáli Anna

Passio - gondolatok

Passio - gondolatok

Szombat délelőtt, Budapest, Corvin mozi. A nyolcfős csapat tagjain, enyhe izgalom észlelhető. Van, aki már látta, de csak annyit mond: Meg kell nézni.

 
És most újra itt van. Talán választ kapok, az elmúlt hetek szópárbajaira. Sokan mondják, jaj, nem nézem meg, mert nem bírom a szadista jeleneteket. A kábítószer ügynökök halála, a rossz fiúk, rossz lányok, és a sorozat vagy kéjgyilkosok szadizmusa, amit nap mint nap néznek a tévében, az bizonyára kevésbé zavarja őket.

Talán most választ kapok. Kirekesztő? Antiszemita? Melyik? Nézem a filmet és eláll a lélegzetem, a pulzusom jóval száz fölött. A képek beszélnek. A vágás, a felvételek társítása, a történtek egymásutánisága, ahogy a feszültséget feloldja egy-egy felvillanó régebbi történéssel, átgondolt, megszerkesztett fénnyel, árnyékkal hangsúlyozva a mondanivalót. Az arcok nagyon jellemzőek. Igen, egyértelmű számomra a jó szándék és a rosszindulat kérdése. A szenvedés előttünk zajlik. Jézus kínszenvedése. Amikor ostorozzák, becsukom a szemem. A katonák élcelődnek, mert "az ember úgy elaljasul, hogy nem csak parancsra, de kéjjel öl"…

"Miért nem vet ennek véget valaki?" – hangzik a kérdés, ezt kérdem én is lüktető halántékkal. A nép fél, és csak siránkozik. Ennyi ember közül senki… A főpapok is nézik. Az eset azonban koncepciós és tanulságul szánják, tehát kegyetlennek kell lennie. Emlékszünk a boszorkányégetésekre, emlékszünk a háborúk koncentrációs táborainak égő hús szagára, emlékszünk az 56- utáni eseményekre, emlékszünk …

"Miért nem vet ennek véget valaki?" – pedig megmondtad: ne miattam sírjatok, hanem magatok és fiaitok miatt. Süket fülek. A sátán végig jelen volt, van. Te felismerted, mi nem. Te ellene mondtál, mi nem. Simon biztat: mindjárt odaérünk. És tudom, hogy ez az ember másképpen gondolja.

Tekinteted felém fordul. Megrettenek, mert sugárzik szemedből a mindent előre tudó belenyugvás, az áldozat tehetetlen, megadó nyugalma. Tudod, hogy rosszat tesznek, tudod, hogy ennek ára lesz, mégis megteszik a hatalomvágy, a dölyfös kiválasztottság tudatában. Mégis a főpapért imádkozol…

Megint becsukom a szemem, csak a katonák latin beszédét és a kalapács ütéseit hallom.

És hiába minden, mert a földrengéstől imbolygó kereszt alatt megszületik az, amit nem akarnak.

A felhőből elindul egy vízcsepp, melyen keresztül látjuk, hogy a sátán is jelen van, mint mindig, Jézus igazságától azonban most ő szenved. Aztán a vízcsepp meglódul és a gyalázat porát lemosva, elemi erővel vágódik a köves talajra, hogy szétfröccsenő cseppjei életet vigyenek a világ minden tája felé.

Másnap, húsvét napján az üres sírkamrát éles, éltető fény járja át…

Bevégeztetett. A teremben néma csend, senki nem mozdul még vagy öt percig, csak néha hallatszik egy-egy sóhajtás.

Választ kaptam. Kirekesztő? Antiszemita? Egyik sem. Történelmi igazság.

Zamárdi, 2004. április 6.

                                                                                               Szakáli Anna