Az énekkar…
Zamárdi nem KISKÖZSÉG, nem is KÖZSÉG, hanem NAGYKÖZSÉG névvel
büszkélkedhet a térség települései között. Nagyközségként pedig illik
felmutatnia olyan kulturális és helyi jellegzetességeket, hagyományokat,
rendezvényeket, amellyel kiemelkedhet a hasonló települések sorából. Ilyen
sajátos és egyéni megjelenés lehet a zamárdi női kar, amely fellépéseivel,
vállalásaival öregbíteni tudja a település hírnevét, de legalább is örömet
szerezhet és színesítheti az itt élők életét. És ami a miénk, a sajátunk, vagy
belőlünk eredeztethető, az mégiscsak kedvesebb tud lenni a szívünknek …. főleg,
ha egy van belőle….
Hogyan született ez a női kar? Pár asszony összedugta a
fejét, hogy a megszűnt Fonó Női Kar pótlására alakítsunk, egy új kórust, mert
hogy néz az ki, hogy Zamárdinak egy árva kórusa sincs. A gondolatot tett
követte, és a telefonok jöttek, mentek, elkészült a névsor jegyzék, aztán
Rozsnyainé Mana felkérte a kántor urat, hogy vegyen bennünket a szárnyai alá. A
kántor úr, elfogadta ezt a tisztséget és ezzel a kijelentésével pecsétet tett a
passzusra.
Most pedig elmondjuk Önöknek, hogy mi az énekkarunk célja,
hogyan értékeljük szerepléseinket, milyen típusú dalokat, kórusműveket énekelünk
szívesen, mik a terveink a jövőre nézve.
A zamárdi női kar jelenlegi felállásában 21 főből áll, Fábián
Sándor karnagy vezetésével. Énekkari közösségünk „mindenevőnek” tekinthető. Valójában
keressük azt az arculatot, azt az éneklési formát, amelyik legjobban megfelel
hangterjedelmünknek, ezért ami „emészthető”, azt igyekszünk megtanulni. Formálódó
arculatunkhoz, ismert szerzők műveiből, gyűjtéseiből származó feldolgozásokat
választunk és ezek megfelelő színvonalú elsajátítása, megtanulása a célunk. Válogatásaink
klasszikusokból, Mozart, Liszt, Esterházy, Beethoven és egyéb szerzők dalaiból,
népdalcsokrokból, Pintér István, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán és egyéb gyűjtésekből,
feldolgozásokból, valamint az újabb, divatosabb dalok közül, például amerikai
spirituáléból állnak.
A kórus két éves élete során tizenkét alkalommal lépett
közönség elé. Legrangosabb eseményeinknek a 2006. májusában Malsch-ban, és 2007. júliusában itthon, a kaliforniai
Redwood együttessel történt közös szereplésünket tartjuk. Ahogy a Pestiek
mondanák „nem semmi” dolog történt mindkét esetben. Profi csapatokkal kellett
kiállnunk és megmutatni, hogy mi is tudunk valamit. A Redwood kórus tagjai tizenöt
éve énekelnek együtt. Velük közösen, egyetlen próbával, csont nélkül elénekeltük
az Ave verum Corpus című dalt, és ez valóban nem semmi volt. Ezt csak azért
említem meg külön, mert ebben a kis közösségben meg van a csírája annak, hogy
idővel profizmusa teret nyerjen. Ehhez persze rengeteg munka és kitartás kell.
A különböző fellépési lehetőségek ezt a fejlődést elősegítik.
Jelenleg két fontos meghívásunk van. Az egyik 2007.
szeptember 8. a köröshegyi Bor Ünnepre, a másik, itt Zamárdiban a Piller Dezső
Emlékünnepre szól. Mindkettőre lelkesen készülünk.
Sajnos azzal a ténnyel is szembe kell néznie a kórusnak, hogy
több meghívásnak nem tud (még nem tud) eleget tenni. Ez adódik a jelenleg
rendelkezésre álló repertoárunkból, a nyári időszak többhónapos kimaradásából,
az időpontok ütközéséből. Éves szinten nyolc hónap, heti egy alkalom áll
rendelkezésre az énekek megtanulásához. A kari tagok többsége dolgozó nő,
édesanya, akiknek az időbeosztása nem nevezhető mindig kedvezőnek. Az énekkari
órákat valóban a családtól vesszük el, nem egyszer fáradtan, szinte beesve a
próbák kezdetére. Nyilvánvalóan a kórus
mérete és „hangterjedelme” is meghatározza a választható műveket. A heti egy
alkalommal megtartott próbák a fellépések közeledtével sűrűsödnek, mert a
felkészülést nagyon fontosnak tartjuk mindannyian. És valóban, az egyik zavaró tényező
a kórus életében, ha a különböző szólamokban hiányzások fordulnak elő. Ez
lassítja a tanulási folyamatot, és kevesebb dalt tudunk megtanulni, mint
amennyit szeretnénk. Egyik törekvésünk,
hogy az indokolatlan hiányzások számát csökkentsük, hiszen egymásra is
tekintettel kell lennünk.
Külön megtervezett, kialakított egyenruhája a kórusnak (még) nincs.
Fellépésekhez, szimbolikus jelentésű sálakkal egészítjük ki öltözetünket. Leggyakrabban
a NABE (Nők a Balatonért) jelzéssel ellátott kék, illetve a templomi
fellépéshez a napfényét, illetve a szentlelket jelképező aranysárga színű sálat
viselünk.
Az énekkari órák megtartásához a közösségi házban kapunk
helyet.
Szeretnénk eljutni odáig, hogy tervezetten készülhessünk
egy-egy dalcsokorral vagy kórusművel az országos és helyi ünnepségekre, és ne
keljen visszautasítanunk meghívásokat azért, mert „üres a tarsolyunk”. Az idő
múlásával azonban majd mind több és több dalból válogathatunk. Az is törekvéseink közé tartozik, hogy kilépve
a helyi kötelékekből, olyan meghívásoknak is eleget tehessünk, mint például a
Karádi Kórustalálkozó, vagy a balatonalmádi NABE rendezvény, ahol szintén rangos kórusokkal
találkozhatnánk. Az ilyen találkozók gazdagítják tapasztalatunkat. A kellő
számú tapasztalat pedig tudássá válik.
Szeretettel várunk közösségünkbe, hasonlóan elkötelezett
gondolkodású asszonytársakat korhatár nélkül, vagy tizenöt éves kor feletti
leányokat.
Szépen és jól énekelni öröm, de szolgálat is. Mi, a Zamárdi
Női Kar az itt leírtak szerinti szellemben szeretnénk szolgálni azt a
közösséget, ahonnan származunk, ahol gyökereink vannak, mert tudják: ami a
miénk, a sajátunk, vagy belőlünk eredeztethető, az mégiscsak kedvesebb tud
lenni a szívünknek …. főleg, ha egy van belőle….
2007-09-05 Szakáli Anna
