Könyvbemutató a Közösségi Házban
(személyes vallomás)
Ismét ünneplőbe öltözött lélekkel kíváncsian jöttünk el
Szakáli Anna második verses kötetének a Hajnali napköszöntőnek a bemutatójára.
Bennünk bizsergett a büszkeség, hogy lám Anna újra meghívott, vár minket! Sokan
hallgattunk a hívó szóra, hogy Gál Péter, a kötet ajánlójának szavai szerint
rálépjünk arra az ösvényre, melyet Anna kitaposott nekünk, és mely a Parnasszus
felé vezet, ahonnan körülnézve láthatjuk, hogy jó úton haladunk…
Miért? Mert íme a magyar nyelv szép, játékos, gondolatokat
hordozó, okosító és szívszorongató – mikor mit üzen vele, aki versbe fűzte.
Ennek a kötetnek a borítóján Hirschmann Attila művészi
fotója látható, és Gosztola János festményei illusztrálják a verseket. Ő Anna
kollégája, és „csak” kedvtelésből fest a maga és barátai örömére. Kettőjük
munkájának gyümölcse ez a mostani kötet, melyet Bemné dr. Schneider Mária
lektorált, aki ma Anna beszélgető partnere.
Ismerjük Annát. Nem változott, nem lett „beképzelt”, sem
gőgös, pedig sokakat a siker elvakít, őt nem. Közülünk való maradt, aki
közöttünk él, legfeljebb „kamatoztatja” tehetségét, hogy segít nekünk abban,
hogy lássunk, ne csak nézzünk, hogy átérezzük mások sorsát, és ne csak a
magunkét – a szeretet által.
Ír, hogy gondolatait megossza velünk, ír, hogy felhívja a
figyelmet arra, amit meglátott, és ír, mert hiszi, hogy a szépség nem csak
gyönyörködtet, de ugyanakkor iránytű is a boldogság felé. Szavai is ezt
támasztják alá, amint arról beszél, hogyan is kezdődött benne a verselés,
gyermekkori játékként, és hogyan „bújt elő” jóval később, mikor az élet
elsimulni látszott körülötte, és volt idő elővenni a régen félretett verses
gondolatokat. Azóta itt vannak körülötte, és minden élmény verssé érlelődik,
úgyhogy lesz még folytatás, számíthatunk újabb kötetre - nem is a távoli
jövőben.
Hallhattunk verseket Annától, és Hirschmann Attila
felolvasásában. Pihentetőül, beágyazva a beszélgetés közé, időnként hangszeres
zenét hallhattunk, élő előadásban. Geiger Estilla (gordonka), és testvére
Nikolett (aki a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola első éves hallgatója)
hegedűjátéka elvarázsolta a hallgatókat. Az unoka Nagy Alex gitármuzsikálása,
valamint lánya, Molnár Annamária és kedves barátként Pulszter Zsuzsa (páros)
éneke gyengéd kört vont a versek köré, a teljesség szimbólumaként. Az est
hangulata megérintette a jelenlévőket.
És a versek témái? (A hat fejezet 130 verset tartalmaz.)
Például az édesanya szerepe Anna életében… kevés vers szól erről, „túl közel
áll hozzám, de lassan már róla is írok” - mondja szabadkozva. Nem állhatom meg,
hogy ne idézzek mégis erről a féltő gyengéd kapcsolatról pár sort:
„ Asztal fölé hajol,
karcos szemüveg
feltolva homlokán,
látsz vele egyáltalán?
(Fehér tincs)
Másik visszatérő téma a környezet, ahol él, ahol élünk.
„Ezerszer szeretett,
Hova is mehetnék
ezerszer megvetett,
immár nélkületek,
ó, fényes malaszttal
ezerszer megáldott,
háromszor megmentett.”
…
ezerszer szeretett.
(Falum, ezerszer)
És a kitekintés távolabbra, a balladaszerű drámaiságot
hordozó vers címe: Babba Mária (Csíksomlyó 2004. A csángó asszonyoknak)
„…sötétlő éjszaka
sötét a hegy orma
énekszó hallatszik
s emberek csoportja
hegyen át ballag át
kilenc csángó asszony
kilenc csángó asszony
hogy imát mondhasson
hogy imát mondhasson
könnyet fakaszthasson
csángó magyaroknak
reményt hazahozzon”
A magyarságért érzett felelősség példája: A csendes karácsony.
„ … Embermilliókat, kik egyetlen
népből fakadón vallják
közös sorsuk, összetartozón!
Közös, mert más nem lehet,
Hát szavuk határsértésként lebeg.”
…
„Szólj a testvéreknek, szólj nekik odaát,
üzenem, ajtóm nyitva, az asztal terítve.
Jöjjenek! Mondjuk közösen azt az imát…”
Nem méltatni akartam Annát, azt megtették már „magasabb
körökben”, például 2005. áprilisában elnyert Primavera díjjal, valamint az
Irókilencek szerelmi kötészet pályázatán elnyert II. helyezéssel. Pusztán
próbáltam valamit visszaadni abból a légkörből, amit átéltünk a „szellemi
csemegézés során”, mert természetesen a program földi javak fogyasztásával
folytatódott vendéglátónk jóvoltából, pogácsa és bor mellett beszélgettünk a
továbbiakban.
Összegezve ezt a délutánt, maradnék az öreg székely
gondolatánál: „Azért vagyunk a világon, hogy az, szebb legyen velünk, mint
nélkülünk.”
A verses kötet megvásárolható Siófokon, a Kóma könyvesboltban.
2006-01-31 Maros
Gabi
Magyar elektronikus könyvtár (MEK) oldalán olvasható a könyv digitális formában.
