Víznapi Balcsi-party

Víznapi Balcsi-party

2015. március 21-én, kellemes enyhe időben találkoztunk a Balaton parton kicsikkel és nagyokkal a hagyományos Víznapi Balcsi partin, melyek a Nők a Balatonért Egyesület zamárdi csoportja szervez évről-évre.

Mint a korábbi években, most is egy új meglepetés játékkal fogadták a gyerekeket. A gyors iramban megalakult 5-manó, Kismanó és Manócskák ötfős csapatai nem csak ügyesen szlalomoztak a tele pohár vízzel, de kikutatták a „feketedoboz” titkát, összerakták a szétszabdalt képeket, megnevezték a magyarországi folyókat, tavakat s alig 1-1 pont különbséggel nyertek. Első lett az 5–manó, második a Manócskák, harmadik a Kismanók.

A rajzverseny eredményhirdetése után Csákovics Gyula polgármester úr és Kajdi Tiborné Ica a NABE csoportvezetője adta át az ajándékokat.

A lufi-bohócnak, szegénynek, egy pillanatnyi pihenője sem volt, egyfolytában készítenie kellett a lufi-kiskutyákat, lufi-zsiráfokat, lufi-bogárkákat. Nagyon nagy sikere volt a gyerekek körében.

A Balaton tündére, Illongó, nagyon boldog volt a mai napon, mert gyönyörű koszorút kapott a gyerekektől. Hogy ki ez a tündér, és miért él még mindig a Balatonban, azt megtudhatja mindenki, aki elolvassa a Szivárványkapu című mesekönyvet. Ebbe a könyvbe a zamárdi iskolások 18 képet rajzoltak, és május 31-én, a könyvnapon bemutatjuk a kész kiadványt. Hogy hol és mikor lesz a bemutató, azt majd megírjuk a Zamárdi Hírmondóba és kiírjuk a plakátokra.

2015-03-21                                                                                                               Szani

Rovástábla avató

Köszönet az Őrzőknek! 

„Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: ….... Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát...... a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.” (Idézet Magyarország alaptörvényéből)

Fentiek szellemében került sor arra az indíttatásra, hogy a Kárpát-medencében immár ezres nagyságrendet meghaladó rovással feliratozott helységnévtáblákhoz hasonlóan, Zamárdinak is legyen a hely ősiségét igazoló, rovás feliratú táblája.

A helyi civil szervezetekkel történt egyeztetés után hamarosan a megrendelés szakaszába lépett az ügy, majd 2015. március 21-én megtörtént a tábla leleplezése, egy rövid ünnepi összeállítás keretében. A helységnévtáblák három helyen, a 70-es út zamárdi bekötő szakaszain, Siófok és Szántód felől, valamint a Szent István út Szántód felőli szakaszán, a Közútkezelő Vállalat és a zamárdi Önkormányzat Műszaki osztálya által egyeztetett és meghatározott helyein kerülhettek kihelyezésre.  

Nem kis örömünkre szolgál ez a tény, hiszen feltáró régészeti ásatások igazolják, hogy Zamárdit megilleti ez a tisztesség. Szamar-d, illetve Zamárdi nevünk különleges, egyedüli a kárpát-medencében és a világban. Települések nevének szóösszetételeiben, ismerten csak „Szamar-kand” (2750 éves türk város) nevében lelhető fel. Sokszor szerepel viszont egy-egy kiemelkedő hegy, domb nevének meghatározásaként. Számtalan „Szamar-hegy” létezik Magyarországon és Ázsiában, így a mongoloknál is, mely helyek szerepére a Mongol Tudományos Akadémia adta meg a választ küldöttségük ittjártakor (sajnos nem a magyar akadémia): A Szamar (vagyis nagy kő) nevű helyek, a tudás átadásának és az ifjak beavatásának helyei voltak.

Ezek a helyek szinte vonzzák az embereket, amint ezt mi is megtapasztalhattuk nagyszüleink, szüleink körében, akikkel nagyon sok húsvéti, feltámadási ünnepet töltöttünk el közösen a Szamar-kőnél.

Örömünkre szolgál az a tény is, hogy ma már ismét sok ezren élnek a Kárpát-medencében azzal a lehetőséggel, hogy megismerjék és megtanulják őseink írását, mely nyelvünk további fejlődésének és az önazonosság-tudatunknak az alapköve. Megtanulása 9 -10 éves kortól ajánlott, végtelen korhatárig. Akik megtanulják ezt az írásmódot, sokan arról beszélnek, hogy egy új világ, egy új gondolkodásmód nyílik meg előttük, új szemléletben tudnak tekinteni nyelvünkre, annak szépségére, logikájára.

A táblák felállítása nem csak újabb keletű szokás, de kötelességünk is jelezni, hogy értjük, megbecsüljük és tiszteljük elődeink tudását, akik nem barbár, nomád hordaként települtek vissza őshazájukba, de írástudó, gyermekeiket tanító nép volt. A sors fintora, hogy nagyon sok leletünket papjaink, szerzeteseink levelei, feljegyzései, templomaink vésetei őriztek meg évszázadokon át. Vén Andrásnak, Orosz Endrének, valamint az elhivatott kutatóknak, Torma Zsófiának, Forrai Sándornak köszönhetően, Friedrich Klára munkássága nyomán, főleg a gyermekek körében, ma már ismét megállíthatatlanul terjed a rovás elsajátítása, a muravidéki Lendvától, a kárpátaljai Beregszászig, a felvidéki Nyitrától, a délvidéki Zentáig. És ez nem véletlen, mert a magyar az egyetlen nép, amely rokonnépei utódaként több ezer év után is ugyanott él, ahol elődei már rovásírással üzentek. Olyan hagyaték ez, ami biztosítja számunkra a jövőt, kulcsa a magyar nyelvnek, a magyar észjárásnak, a magyar életnek.

Köszönet az Őrzőknek! Olvassuk büszkén, öntudatosan, az őseink írásával felírt nevet, városunk nevét!

2015-03-21

Szani

Honismereti túra kicsikkel, nagyokkal

Honismereti túra kicsikkel, nagyokkal

2015. március 21-én, a tavasz első napján, Gál Péter vezetésével, ragyogó napsütésben, az éledező természet ösvényein, gyalog és kocsi útjain bandukoltunk, szántásokon, vetéseken, szarvasok patáinak nyomában, és vaddisznók dagonyázó helyeit kerülgettük honismereti túránkon.

Autóval mentünk a Bonnya-pusztai elágazóig, ahol letértünk Felsőmocsoládnak. A faluban, a templomnál várt bennünket a plébános úr, aki ismertette a templom történetét. A szépen gondozott parókia és templom a törökvész után született újjá. Sajnos Felsőmocsolád is magán viseli a pusztuló falvak jegyeit. Sok az eladó vagy lakatlan ház, melyet értékvesztése miatt az utódok sorsukra hagynak. A kastélyt a régi földbirtokos családnak sikerült visszaszereznie, felújítani, és amint tapasztaltuk igyekeznek a gazdálkodást beindítani, vendéglátással kiegészíteni a jövedelmet. Rövid pihenő után visszaindultunk, hogy újra megcsodáljuk a patakok kristálytiszta csobogó vízét, átkeljünk rajtuk az „okoska botocska” segítségével, megcsodáljuk a Malompatak forrásának felbukkanását a földből, keressünk fehér és kék ibolyát, halványsárga kulcsvirágot, és megleljük a valaki által a csordogáló érbe helyezett nárciszokat.

Legfiatalabb túrázónk, Péter Hajnalka 5 éves óvodás, kivéve azt a kb. 1 km-es odafelé és 1,5 km-es utat visszafelé, amit a nagypapa és Hirschmann Attila nyakában tett meg, hősiesen teljesítette a 14,5 km-es távolságot. Másik két fiatalunk, Péter Kincsi (7 éves) és Ambrus Emese (9 éves) iskolások,
nagyon jól érezték magukat és kitartóak voltak.  Andrea néni annyira lefoglalta a gyerekek gondolatait játékos ötleteivel, hogy még nyafogni is elfelejtettekJ

Az idősebbek is nagyszerűen kitartottak és jóízű beszélgetéssel űzték el a fáradtságot.

A 400 éves fát körbeöleltük annak rendje és módja szerint. Különös alakú göcsörtjeit megcsodáltuk és mindenki azt képzelt oda, amit szeretett volna látni benne.

2015-03-21                                                                                                               Szani