Rovástábla avató

Köszönet az Őrzőknek! 

„Mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: ….... Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát...... a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.” (Idézet Magyarország alaptörvényéből)

Fentiek szellemében került sor arra az indíttatásra, hogy a Kárpát-medencében immár ezres nagyságrendet meghaladó rovással feliratozott helységnévtáblákhoz hasonlóan, Zamárdinak is legyen a hely ősiségét igazoló, rovás feliratú táblája.

A helyi civil szervezetekkel történt egyeztetés után hamarosan a megrendelés szakaszába lépett az ügy, majd 2015. március 21-én megtörtént a tábla leleplezése, egy rövid ünnepi összeállítás keretében. A helységnévtáblák három helyen, a 70-es út zamárdi bekötő szakaszain, Siófok és Szántód felől, valamint a Szent István út Szántód felőli szakaszán, a Közútkezelő Vállalat és a zamárdi Önkormányzat Műszaki osztálya által egyeztetett és meghatározott helyein kerülhettek kihelyezésre.  

Nem kis örömünkre szolgál ez a tény, hiszen feltáró régészeti ásatások igazolják, hogy Zamárdit megilleti ez a tisztesség. Szamar-d, illetve Zamárdi nevünk különleges, egyedüli a kárpát-medencében és a világban. Települések nevének szóösszetételeiben, ismerten csak „Szamar-kand” (2750 éves türk város) nevében lelhető fel. Sokszor szerepel viszont egy-egy kiemelkedő hegy, domb nevének meghatározásaként. Számtalan „Szamar-hegy” létezik Magyarországon és Ázsiában, így a mongoloknál is, mely helyek szerepére a Mongol Tudományos Akadémia adta meg a választ küldöttségük ittjártakor (sajnos nem a magyar akadémia): A Szamar (vagyis nagy kő) nevű helyek, a tudás átadásának és az ifjak beavatásának helyei voltak.

Ezek a helyek szinte vonzzák az embereket, amint ezt mi is megtapasztalhattuk nagyszüleink, szüleink körében, akikkel nagyon sok húsvéti, feltámadási ünnepet töltöttünk el közösen a Szamar-kőnél.

Örömünkre szolgál az a tény is, hogy ma már ismét sok ezren élnek a Kárpát-medencében azzal a lehetőséggel, hogy megismerjék és megtanulják őseink írását, mely nyelvünk további fejlődésének és az önazonosság-tudatunknak az alapköve. Megtanulása 9 -10 éves kortól ajánlott, végtelen korhatárig. Akik megtanulják ezt az írásmódot, sokan arról beszélnek, hogy egy új világ, egy új gondolkodásmód nyílik meg előttük, új szemléletben tudnak tekinteni nyelvünkre, annak szépségére, logikájára.

A táblák felállítása nem csak újabb keletű szokás, de kötelességünk is jelezni, hogy értjük, megbecsüljük és tiszteljük elődeink tudását, akik nem barbár, nomád hordaként települtek vissza őshazájukba, de írástudó, gyermekeiket tanító nép volt. A sors fintora, hogy nagyon sok leletünket papjaink, szerzeteseink levelei, feljegyzései, templomaink vésetei őriztek meg évszázadokon át. Vén Andrásnak, Orosz Endrének, valamint az elhivatott kutatóknak, Torma Zsófiának, Forrai Sándornak köszönhetően, Friedrich Klára munkássága nyomán, főleg a gyermekek körében, ma már ismét megállíthatatlanul terjed a rovás elsajátítása, a muravidéki Lendvától, a kárpátaljai Beregszászig, a felvidéki Nyitrától, a délvidéki Zentáig. És ez nem véletlen, mert a magyar az egyetlen nép, amely rokonnépei utódaként több ezer év után is ugyanott él, ahol elődei már rovásírással üzentek. Olyan hagyaték ez, ami biztosítja számunkra a jövőt, kulcsa a magyar nyelvnek, a magyar észjárásnak, a magyar életnek.

Köszönet az Őrzőknek! Olvassuk büszkén, öntudatosan, az őseink írásával felírt nevet, városunk nevét!

2015-03-21

Szani