Villányi utazás
„Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk,
s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.
Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar
hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:
szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével.
Minden más hiúság.”
(Márai)
s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.
Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar
hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:
szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével.
Minden más hiúság.”
(Márai)
Fürgén szalad a táj mellettünk, csak a távoli hegyek látszanak
állni, míg lassan a lábaiknál futó utakon körbe kerülve megláthatjuk a
szőlősorokkal borított parcellákat, a hatalmas diófák védelmébe bújó
borospincéket, az árnyas teraszokat. Villányba érkeztünk. Fogalom ez a név, nem
csak itthon, Magyarországon, hanem a világ más tájain is, ahol villányi bort
inni, nem kis gyönyörűséget jelent.
Sokféle jelzőt kapott már itt táj, út és bor, de e jelzők
hangoztatásán túl, egy egészen más világot ismerhetünk meg, ha személyesen
látogatunk el Villányba és részesülhetünk a föld, Nap, eső, és a szorgos kezek
által előteremtett csodából, a villányi borból. Mert lám csak, kincset terem a
föld és az emberi szorgalom, pincékbe rejtett rubincsodát, ahol több ezer
hordóban szunnyad a jövő. Egy olyan jövő, amilyent álmodni sem mertünk volna
ezelőtt 30-40 éve. Olyan jövő, ahol ámulva nézzük a 100 méteres pince
felsorakozott hordóit, ahol falba épített fülkékben őrzik a sokéves palackozású
borokat, ahol éjjel nappal 70 %-os a páratartalom, és gépek ügyelnek a 16
Celsius fokos hőmérsékletre. Ahol a legnagyobb hordó 65 hektoliteres, tán
Dionüszosz hordója volt ekkora, és a 4350 m2-es pince minden folyosóján,
boltíve alatt ott a tulajdonos jelképe a kecskebak feje, hiszen éppen Bock-ék
(bock=bak) pincéjében járunk. Hetedik generáció viszi a vállalkozást, és ennek
a sikernek látható jelei vannak. Fenn étterem, japánkert, s a borkóstoláshoz
vörös szőlőmag őrleményével sütött lepény, és olaj tartozik. A hatalmas
erjesztő edényzetek és gépek között parány az ember. A zamárdi civil
szervezetek vezetői közül a többség még nem járt Villányban, és most ámulva
nézik ezeket a csodákat. Így is lehet gazdálkodni, ha hagyják az embert.
Eltelve a látottakkal és hallottakkal, irány a Szársomlyó. A
tájból kiemelkedő hegy lábainál a Günczer pincészet, ahol 280 000
belföldre szánt palack várja, hogy valaki kihúzva a dugót, megpukkantva kissé
az üveget, koccintáskor kibuggyantsa a csengő-bongó poharakba az éltető nedűt.
A fogadtatás mindenhol kedves. A társaság állja a sarat a borkóstolásban,
megtiszteltetésnek érezzük, hogy a sikeres gazdák olyan kedvesen, időt szakítva
elfoglaltságuk mellett, foglalkoznak velünk. Mindegyik pincében van valami
egyedi, különleges. Ebben a pincészetben, színezik a Barik hordók középső két
dongája közötti részt, egyedivé téve ezzel a hordókat, hogy a kicseppenő bor ne
csúfítsa el őket. Ettől aztán nagyon csinossá válnak, és igazán illenek
hozzájuk a rozsdamentes acélpántok. Vörösbor, küvé, rosé, egy kevés fehérbor,
szőlőmag olaj, mely jó a szívnek, az ereknek, ajándéknak és az otthoniaknak
vásárolva kerül a táskákba.
Még egy látogatás vár ránk. Egy hatalmas diófa árnyékolta présháznál
várnak bennünket, ahol fenséges, nyálcsordító illatok szállnak a levegőben.
Lojzi, Wunderlich Alajos a szőlősgazda, olyan szeretettel vár bennünket, mintha mindig
idejáró vendégek lennénk. Hamarosan megérkezik Takáts Gyula Villány
polgármestere és kísérete. Testvértelepülésünk vezetői megtisztelik kis
csapatunkat jelenlétükkel.
A présház falain rengeteg díjat nyert oklevél csalogat bennünket
olvasásra. A régi prés és sok régi eszköz sajátos hangulatot áraszt. Terített
asztal, halászlé és töltött káposzta, jó vörös bor, kedves kínálás. Induláskor
egy-egy üveg bor ajándékba Lojzitól. Mi kell még ahhoz, hogy élvezzük az élet
adta örömöt? Talán köszönet. Köszönet az útért, a szíveslátásért, a finom
ebédért, az ajándékba kapott borért. Jó szívű a gazda, megérdemli, hogy Isten
áldását kérjük rá! Most már csak az alkalmat kell keresnünk, hogy
viszonozhassuk mindazt a kedvességet, szeretetet, amit Villányban kaptunk.
2014. május 8. Szakáli
Anna