Kedves
Megjelentek, Kedves Alkotók!
Minden
kiállítás, az alkotások közzététele, legyen az egyéni vagy csoportos, fontos
üzeneteket hordoz. Jelen esetben egy csoportos kiállítás résztvevőiként
szemlélődhetünk egy elvarázsolt világban.
Ennek
a csoportos kiállításnak az üzenete többirányú. Az egyéni üzenetek itt részben
feloldódnak, jó esetben megerősödnek, de mindenképpen összehasonlíthatóvá
válnak.
Az
összehasonlítás elvégzése, az üzenetek megtalálása a szemlélődés során az Önök
feladata. Egy-egy témában elmerülve, azt továbbgondolva, adják át magukat bátran
az alkotások bűvöletének!
A
kiállítás anyagában észlelhető szellemi, gyakorlati kivitelezések, a téma
változatossága, a méretbeli eltérések azt az általános üzenetet hordozzák, hogy
a világot nem lehet kétszer ugyanúgy látni, ugyanúgy ábrázolni, mivel az emberi
lélek sajátosan egyéni és percről percre képes változni. Így a világot is percenként
képesek vagyunk másképpen látni, megítélni és egyéni, belső világunk és
ismereteink szerint megfogalmazni véleményünket.
Az
alkotásokkal kapcsolatban esztétikai élményt akkor élünk át, ha az alkotó lelki
rezdülései azonossá válnak a befogadó lelki állapotával. Természetesen mindenkinél
nem lehet megtalálni a közös lelki utat, de az bizonyos, hogy a kiállítás alkotói-,
és befogadói sokfélesége jelen van és a közös élményként történő megtapasztalások
végtelen változatát teszi lehetővé.
Ennek
a közös élménynek az elérése a művészet célja: vagyis a művész lelkének
sugárzása utat talál a szemlélődő lelkéhez. És ennek végcélja, hogy
felemelhessük szívünket. Hogy ne csüggedjünk! Hogy higgyünk és reménykedjünk az
élet szebb, igazabb oldalában!
A
művészet által összekapcsolt és megerősített lélek, mindennél fontosabb erőt
képvisel, közös sorsunkat és közösségünket illetően.
A
gondolatok zakatolása, cselekvések, tettek végrehajtása jellemzi azt az embert,
aki valamilyen módon szeretné kifejezni a lelkében megbújó szépséget,
harmóniát, hogy aztán átadhassa embertársainak és mind az alkotó, mind a
szemlélő együtt gyönyörködhessen az elkészült műben.
Vajon
mi készteti az embert arra, hogy teremtsen, létrehozzon, kifejezze önmagát. Miért
alkot az ember? Mi kell ahhoz, hogy bármit is létrehozzon, néha úgy tűnik a
semmiből.
Mi
kell ahhoz, hogy az anyag átváltoztatásával valami egészen új szülessen? Valami
szép, még sosem látott, elgondolkodtató, ami szívet gyönyörködtet, melegséget
áraszt, lélekben felemel, boldog érzést vált ki, vagy rádöbbent bennünket az
igazságra, örök érvényű üzenetével.
Mintha
a gondolat és az anyag folytonos küzdelmét élnénk át, hogy örökös birokra kelve
győzködjék egymást a saját igazságukról, mígnem az anyag megadja magát és
meghajlik, átváltozik, feléled alkotója akarata szerint.
Mert
minden akarat, cselekvés, a gondolat mentén formálódik alkotássá, hogy aztán
életre keljen és megláthassuk azt, amit teremtésként tisztelhetünk.
Ez
a gondolatiság hatja át a világmindenség teremtését, és ez a teremtő
gondolatiság van jelen a mi kicsi világunkban is.
Gondolat,
alkotás. Ezekhez a fogalmakhoz egy nagyon fontos dolgot kell kapcsolnunk.
Nevezetesen annak a személynek az arcát, aki kigondolta és elkészítette az
alkotást.
Világunkban
az a teremtmény, akinek szellemisége és arca van: az ember. A gondolkodó,
cselekvő ember, aki meghódítja a színeket, alakzatokat, szavakat, aki egyre újabb
dolgokat kutat fel és egyre újabb dolgokat képes alkotni.
Kedves
Közösség!
Az
évek óta szereplő, visszatérő alkotók mindannyiunk büszkeségei és jelenlétükkel
bizonyítják, hogy kitartással haladnak a megkezdett úton. Kívánjuk, hogy
alkotásaikat kísérje elismerés és további sikeres bemutatkozások.
E
gondolatokkal – mindannyiunk nevében megköszönve a zamárdi NABE tagjainak,
vezetőjének a kiállítás szervezésében elvégzett munkáját - átadom a szót Kajdi
Tiborné Molnár Icának, a helyi NABE szervezet elnök asszonyának, a kiállítás
megnyitójának.
2010-08-09
Szakáli Anna
