Alkotókezek kiállítás Zamárdi megnyitó beszéd

Kedves Megjelentek, Kedves Alkotók!

Minden kiállítás, az alkotások közzététele, legyen az egyéni vagy csoportos, fontos üzeneteket hordoz. Jelen esetben egy csoportos kiállítás résztvevőiként szemlélődhetünk egy elvarázsolt világban.

Ennek a csoportos kiállításnak az üzenete többirányú. Az egyéni üzenetek itt részben feloldódnak, jó esetben megerősödnek, de mindenképpen összehasonlíthatóvá válnak.

Az összehasonlítás elvégzése, az üzenetek megtalálása a szemlélődés során az Önök feladata. Egy-egy témában elmerülve, azt továbbgondolva, adják át magukat bátran az alkotások bűvöletének!

A kiállítás anyagában észlelhető szellemi, gyakorlati kivitelezések, a téma változatossága, a méretbeli eltérések azt az általános üzenetet hordozzák, hogy a világot nem lehet kétszer ugyanúgy látni, ugyanúgy ábrázolni, mivel az emberi lélek sajátosan egyéni és percről percre képes változni. Így a világot is percenként képesek vagyunk másképpen látni, megítélni és egyéni, belső világunk és ismereteink szerint megfogalmazni véleményünket.

Az alkotásokkal kapcsolatban esztétikai élményt akkor élünk át, ha az alkotó lelki rezdülései azonossá válnak a befogadó lelki állapotával. Természetesen mindenkinél nem lehet megtalálni a közös lelki utat, de az bizonyos, hogy a kiállítás alkotói-, és befogadói sokfélesége jelen van és a közös élményként történő megtapasztalások végtelen változatát teszi lehetővé.

Ennek a közös élménynek az elérése a művészet célja: vagyis a művész lelkének sugárzása utat talál a szemlélődő lelkéhez. És ennek végcélja, hogy felemelhessük szívünket. Hogy ne csüggedjünk! Hogy higgyünk és reménykedjünk az élet szebb, igazabb oldalában!

A művészet által összekapcsolt és megerősített lélek, mindennél fontosabb erőt képvisel, közös sorsunkat és közösségünket illetően.

A gondolatok zakatolása, cselekvések, tettek végrehajtása jellemzi azt az embert, aki valamilyen módon szeretné kifejezni a lelkében megbújó szépséget, harmóniát, hogy aztán átadhassa embertársainak és mind az alkotó, mind a szemlélő együtt gyönyörködhessen az elkészült műben.

Vajon mi készteti az embert arra, hogy teremtsen, létrehozzon, kifejezze önmagát. Miért alkot az ember? Mi kell ahhoz, hogy bármit is létrehozzon, néha úgy tűnik a semmiből.

Mi kell ahhoz, hogy az anyag átváltoztatásával valami egészen új szülessen? Valami szép, még sosem látott, elgondolkodtató, ami szívet gyönyörködtet, melegséget áraszt, lélekben felemel, boldog érzést vált ki, vagy rádöbbent bennünket az igazságra, örök érvényű üzenetével.

Mintha a gondolat és az anyag folytonos küzdelmét élnénk át, hogy örökös birokra kelve győzködjék egymást a saját igazságukról, mígnem az anyag megadja magát és meghajlik, átváltozik, feléled alkotója akarata szerint.

Mert minden akarat, cselekvés, a gondolat mentén formálódik alkotássá, hogy aztán életre keljen és megláthassuk azt, amit teremtésként tisztelhetünk.

Ez a gondolatiság hatja át a világmindenség teremtését, és ez a teremtő gondolatiság van jelen a mi kicsi világunkban is.

Gondolat, alkotás. Ezekhez a fogalmakhoz egy nagyon fontos dolgot kell kapcsolnunk. Nevezetesen annak a személynek az arcát, aki kigondolta és elkészítette az alkotást.

Világunkban az a teremtmény, akinek szellemisége és arca van: az ember. A gondolkodó, cselekvő ember, aki meghódítja a színeket, alakzatokat, szavakat, aki egyre újabb dolgokat kutat fel és egyre újabb dolgokat képes alkotni.

Kedves Közösség!

Az évek óta szereplő, visszatérő alkotók mindannyiunk büszkeségei és jelenlétükkel bizonyítják, hogy kitartással haladnak a megkezdett úton. Kívánjuk, hogy alkotásaikat kísérje elismerés és további sikeres bemutatkozások.

E gondolatokkal – mindannyiunk nevében megköszönve a zamárdi NABE tagjainak, vezetőjének a kiállítás szervezésében elvégzett munkáját - átadom a szót Kajdi Tiborné Molnár Icának, a helyi NABE szervezet elnök asszonyának, a kiállítás megnyitójának.

2010-08-09

Szakáli Anna