Irány az Állatpark…és még sok más élmény
A Nők a Balatonért Egyesület helyi szervezete kétnapos kirándulásra hívta
tagjait az ország ritkábban látogatott keleti részébe. A buszban, a jó
hangulatú beszélgetés közben előkerültek a hazai sütemények és az idő szinte
észrevétlenül elrepült.
Délelőtt
tíz óra körül érkeztünk meg Mezőkövesdre, ahol felkerestük a messze földön
híres Matyó Múzeumot, melyet 1952-ben hoztak létre. A múzeum a város főterének
jellegadó épülete. Kiállítási anyagában megcsodálhattuk a Mezőkövesdre és a
környékére jellemző népművészeti remekműveket. A Matyó Múzeum gyűjteményeinek
jelentős részét a viseletek, hímzések, szőttesek képezik. Ezen kívül
megtalálhatók a paraszti élet eszközei, bútorai, cserépedényei. A bemutatott
blúzok és viseletes ruhák bármelyike ma is megállná a helyét az öltözetekben. A
múzeumi séta befejeztével váratlan meglepetésként ért bennünket a múzeum előtti
négysávos úton felvonuló mezőgazdasági gépek, régi autók látványa, amelyek régi
emlékeket idéztek fel bennünk is.
Kora
délután értük el Debrecent,
ahol rövid eligazítás és időpont egyeztetés után gyalog, illetve villamossal vettük
célba a városközpontot. Debrecen szerepe történelmünkben elvitathatatlan
jelentőségű. A húszas-harmincas években került sor a Nagyerdő parkerdejének
nagyszabású rendezésére, benne az egyetemek, klinikák, fedett uszoda,
Magyarország első stadionja, az erdei köztemető megvalósításával. A II.
világháború végén itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A városközpont
megőrizte régi arculatát és a felújítások, modernizáció során ma is arra törekszenek,
hogy mutatós és érdekes megoldásokkal tegyék egyedivé a várost. Főterén
csodálatos Zsolnay szökőkút-kompozíció és zenélő időjelző szerkezet található,
melyeket megcsodáltunk. A téren számtalan sátor kínálta vásári portékáit, szólt
a zene és a színes forgatagban mi is szívesen nézelődtünk, vásárolgattunk.
Délután
négy órakor érkeztünk meg Máriapócsra, ahol éppen egy esküvői menet vonult ki a bazilikából. Az ifjú párt,
csodás faragásokkal díszített hintó várta a kerítésen kívül. A bazilika méltóságot
parancsoló díszes barokk kegytemplomában, a "basilica minor"-ban
található a Máriapócs hírnevét megalapozó könnyező Szűz Mária kegykép. A
monostorban egy évszázadon keresztül kántortanítókat képeztek. Máriapócs az 1950-es
éveket kivéve jelentős vallási központ. 1991. augusztus 18-án II. János Pál
pápa Máriapócsra zarándokolt. A települést 1993-ban újra várossá avatták.
2005-től Máriapócs a Nemzet szentélye
címet viseli. A város az európai 15 kiemelt Mária-kegyhely közé tartozik. A
kegytárgy üzletben sajátos és nagyon szép kivitelű képek, faragások kínáltak
megvásárolható, maradandó emléket.
Este
hét órakor érkeztünk Sóstóra. A három város nevezetességeinek és látványosságainak zsongó
képeivel fejünkben, lábunkban pedig kellemes fáradsággal foglaltuk el helyünket
a Gábriel szállóban. Hogy üres bendőnket megtöltsük a kb. 500 méterre lévő
Vadász Csárdába sétáltunk át vacsorázni, ahol a tájjellegnek megfelelő a’la carte hagyományos nyírségi ételeket
rendeltünk, amelyekben nem csalódtunk, mert ízeiben finoman fűszeres és bőséges
étkeket tálaltak fel. Visszafelé a szállásra, jó hangulatban lévén, kicsit
elnótázgattunk.
Vasárnap
délelőtt ellátogattunk az Állatparkba. A látottakat leírni csak hosszadalmasan lehetne, amire ebben a
beszámolóban nem vállalkozhatunk. Az bizonyos, hogy közülünk sokan voltak már
többféle állatkertben, de egyik sem vetekedhetett az itt látottakkal. Az Állatpark
területe Nyíregyháza Sóstói részén található, ahol több melegvizes fürdő is
várja a vendégeket. Talán az eltérő földrajzi és éghajlati tényezők is
indokolták, hogy ezen a területen sajátságos céllal, Állatparkot hozzanak
létre. A Park lakóinak szerepe fontos a fajmegőrzésben, kutatásban és az
oktatásban. 2008-ban 7 veszélyeztetett és 4 kipusztulóban lévő fajt sikerült tovább
szaporítaniuk. Az egyik legnagyobb élményt a tengeri akvárium látványa nyújtotta.
Az üvegfal védelmében körülöttünk úszkáló dajka cápa, a homoki tigris cápa és a
barna (homokpadi) cápa több mint 200 hal társaságából nézegeti a kíváncsi
látogatókat. A cápák mellett rájákat, denevérhalakat, murénákat, korallszirti
halakat, polipokat és tűzhalakat láthatunk karnyújtásnyi távolságból.
A Piramis nevű
építményben a dzsungel párás, sűrű bozótja, barlangok és kötélhidak vártak
bennünket. A botanika szerelmesei sem csalódnak látogatásuk során. Bambuszok,
pálmák, orchideák képviselik Ázsia egzotikus növényvilágát. A majom-, és a
madárház kiépítése is testközelbe hozza az állatokat. A hatalmas testű gorilla
a nyitott kifutóban fenséges testtartással közölte velünk, hogy itt ő a király.
És mind a többi állatok, orrszarvúk, elefántok, oroszlánok és a többiek, a
saját életvitelüknek megfelelő környezetben élik mindennapjaikat. A
fókabemutató sajnálatunkra elmaradt, mert az állatokat nem kényszerítik, csak
akkor játszanak velük a nézők előtt, ha kedvet mutatnak hozzá. Állatparki
látogatásunk a Piramis melletti Bambusz étterem
választékos ebédjével ért véget. Innen a falumúzeumba látogattunk, ahol a XIX.
és a XX. századi épületeket, berendezéseket tekintettük meg.
Hazafelé,
kis kitérővel Máriabesnyőre látogattunk. A török időkben elpusztult, majd újra éledő település, ma Gödöllő
városhoz
tartozik. A birtok a Grassalkovich család tulajdonában felvirágzott. Grassalkovich
Ignácz építette a kapucinus kolostort, a családi kriptát, ahol többek között Grassalkovich Antal
és Esterházy Leopoldina nyugszik. A
kápolna a régi Besenyő falu templomának romjain épült. A legenda szerint az
építkezéskor, 1759.
április
1-jén Fidler János, gödöllői születésű negyvenéves kőműves egy kőlap
alatt csontból készült Mária-szobrot talált. A kápolna elkészülte után,
1759-ben az olaszországi Loretoból, libanoni cédrusfából készült 1 méter magas Szűz
Mária-szobrot hozattak. A kegyszobor a főoltár mögött látható. A kegytemplom 2008-ban
kis bazilika (basilica minor) rangot kapott.
Ez a templomlátogatás sem hagyta lelkünket
érintetlenül, és rövid imával mondtunk köszönetet az égieknek a jól sikerült
kirándulásunkért. Mire az esthajnalcsillag fényes ragyogással a hold mellé
szegődött útitársnak, kicsit elcsendesedve, de lelkileg feltöltődve értünk haza
Zamárdiba.
Köszönet a szervezésért és a lehetőségért,
hogy részt vehettünk az élményekben gazdag úton.
2010-09-29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése