Egy balatoni tündér
Szakáli Anna Prímavera-, Szerelmi
költészet-, Advocatus Pro Urbe Siófok-, Barátok Verslista díjas költőnő
volt a
Heted7 dombság – Benedek Elek mesemondó verseny vendége, mely a zalai
művelődési házban került megrendezésre 2010. október 15-én. A verseny utáni
beszélgetés során az alábbiakat tudtuk meg a költőnő munkásságáról és
hitvallásáról. .
Anna mióta ír verseket?
Első középiskolás évfolyamomat végeztem, amikor elkövettem egy pár verset. Ezek nagyon megnyerték a
környezetem tetszését, de mint annyi esetben, ezek a versek is elkallódtak,
habár még a formájukra, a versszakaszolásra is emlékszem. Nem vettem akkor ezt
olyan komolyan. Aztán jött a nagybetűs élet és éltem az életemet, család, munka
és munkahely. Körülbelül a nyolcvanas évek közepétől éreztem újra késztetést az
írásra és arra, hogy megőrizzem az írásaimat. A verseket mindig nagyon
szerettem olvasni és meghallgatni. Talán ezért kezdtem a versírással. Ma már
egyre több elbeszélés perdül ki a tollam alól, melyeket szeretnék kötetben
kiadni.
Azonnal adódik a kérdés… miért?
Hogy miért írok? Mert olyan gondolatok születnek fejemben, amelyeket úgy
érzem érdemes papírra vetni. Verseim és írásaim maradandó értékelése az utókor
feladata lesz. Ha érdemesek a megőrzésre, akkor fennmaradnak, és olvasni
fogják, mint ahogy mi is életben tartjuk elődeink írásait azzal, hogy olvassuk
őket és gondolataikat ma is magunkénak érezzük.
Mondja Anna mi az ön hitvallása?
Egyelőre úgy érzem; írnom kell, és ha majd egyszer visszatekintek,
bizonyára megfogalmazom hitvallásomat a saját szavaimmal. Gondolkodásom és
hivatásom lényegét jelenleg (hiszen minden változik a világban és benne
én is) Teréz anya szavaival tudom a legszebben tolmácsolni: „Senkit ne engedj
el magadtól anélkül, hogy boldogabbá vagy jobbá ne tetted volna.” A másik: „A
kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetők, de visszhangjuk végtelen lehet.”
Mit tudhatunk meg eddigi munkásságáról?
Eddig három kötetem jelent meg. Tervezet formájában két kötetem vár
kiadásra. Készül a novelláskötetem és egy régi időkbe
visszanyúló (remélem balatoni meseként fennmaradó) mese, mely megrajzolás és
lektorálás után szintén kiadásra kerül. Az első kötetem 2003-ban Tisztafényű
lélekkel, a második a Hajnali Napköszöntő 2005-ben, és a harmadik, a Nevető
Hold 2008-ban jelent meg. 2010-re terveztem a Névtelen dalnok című kötetet, de
nem tudom, hogy időben elkészülünk-e az idei kiadáshoz. 2006-tól szerző tagja
vagyok az Irodalmi Rádiónak, amely egyre gyakrabban jelentet meg úgynevezett
hangos könyveket. Már több, általuk kiadott CD lemezen hallhatók a verseim,
megzenésített versem is, és 2010-ben három novellám jelenik meg CD
kiadványukban. Ezek címe: Harapás, Senkié…, Tollfosztás.
Jövőbeni terveiről mondana néhány szót?
Rengeteg tervem van, ezek közül az egyik egy saját kis irodahelység, ahova
el tudok vonulni. Mindkét nagymama velünk él, unokáink látogatnak bennünket,
így elkerülhetetlen volt, hogy készüljön egy saját zug. Ami a munkám másik
részét illeti, ahogy azt már említettük, előkészítés alatt áll a Névtelen
dalnok és a Szélhajtóküsz című kötetem, illetve van egy harmadik, melynek
valószínűleg Szivárvány kapu lesz a címe, ez egy mesekönyv méghozzá a
Balatonról. Egy igazi tündérmese a balatoni tündérről, aki nagy segítségére
lesz majd két fiatal szerelmesnek.
Miért vállalta el a mesemondó versenyen
való részvételt?
Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a sors a mesék felé tol. Létezik
egy irodalmi portál, ahol az egyik írónő meseírásra szakosodott. Egyik
meséjével kapcsolatban tettem észrevételeket és az óta gyakran felkér
lektorálásra. Ez volt az első dolog, ami a mesék fele vitt. Aztán találkoztam
Cserepes Andreával is, a Csandi Mesék írójával, s most éppen az ő kérésének
teszek eleget, amikor az egyik pályázati anyagának a lektorálását vállaltam el.
Ezzel párhuzamosan, majdnem egy időben érkezett a felkérés, hogy jöjjek el erre
a mesemondó versenyre. Gyönyörű meséket hallottunk, remek előadókat láttunk, s
a felkészítő tanárok munkáját megköszönendő, nyolc kötetet ajánlottam fel
számukra, amit a verseny végén egy köszönő kártyával együtt adtunk át. Nagyon
szívesen vettem részt a mesemondó verseny zsűrijének munkájában, hiszen nagyon
szeretem és tisztelem a gyerekeket, akiket a jövő zálogának tartok, valamikor
majd a helyünkre lépnek és Ők lesznek Mi.
Köszönöm a beszélgetést.
Orbán Erika
2010-10-15
