Siófoki Gondozási Központ és
Otthon
Szeretettel
és tisztelettel köszöntöm Önöket!
Ajándékot hoztam, egy könyvet, több példányban, hogy
a verseket felolvasóknak szeretettel átadjam.
Mikor értesültem róla, hogy az Otthon falain belül
milyen tevékeny kulturális élet zajlik, rögtön megszületett bennem a gondolat,
hogy itt sokan élnek olyanok, akik szeretik az irodalmat, és olyan ajándékot
kell hoznom, amit az ember nem csak megnéz, elfogyaszt és eltesz (lehetőleg
olyan helyre, hogy soha többé ne kerüljön elő), hanem olyannal, amit magányos
óráiban elővehet, olvasgathat, nézegethet és még beszélgetni is lehet róla
egymással egy-egy téma, gondolat kapcsán.
Ilyen szerepet szántam én a verseskötetemnek,
amelyben többféle téma és versforma található, remélhetőleg kinek-kinek kedve
szerint.
Tudom, hogy Önök már idősebb, az élet útjait megjárt
emberek. Tudom, hogy idősnek lenni nem könnyű dolog, de gondoljanak arra,
gyermeknek és fiatalnak sem, hiszen minden korosztálynak megvannak a sajátos
nehézségei. Mégis. Az idős korhoz sokkal gazdagabb dolgok társulnak, hiszen
annyi tapasztalat, életbölcsesség, mint amennyi önöknek van, nem lehet sem a
gyermeknek, sem a fiataloknak. Ezeket csak az idősebb, magas életkort megélt
emberek birtokolhatják. Ez is valami - mondaná barátnőm, aki mostanában új
ráncokat fedezett fel magán és szeretne 20 évvel fiatalabb lenni. De hiába, ezt
nem lehet. Mit tehetünk? Fogadjuk el a visszafordíthatatlant és ünnepeljünk
minden nap, mert minden nap ajándék. És ezt Önök nagyon jól tudják. Soraimat a
költő szavaival zárom: „A szépet meglátni, az életet élni kell!”
Siófok, 2004-09-11
Szakáli
Anna
