Énekkar Évzáró és új tervek …

Évzáró és új tervek …

A Zamárdi Női Kar rendes, 2010-es évzáró összejövetele a folyamatos felkészülés miatt elmaradt. A próbák június, július és augusztus hónapokban is folytatódtak, sőt gyakoribbakká váltak.  A 2011. szeptember 3-i, a tízéves testvér-települési ünnepségen történt sikeres szereplés után, szeptember 12-én tartottuk meg barátságos évértékelő összejövetelünket, ami azt jelenti, hogy az eddigi fáradalmainkat - egy rövid szusszanásnyi szünetet tartva – terített asztal mellett pihentük ki.

A karvezető úr az est során megköszönte és értékelte az énekkar 2010. évi munkáját, majd ismertette a következő évadra történő felkészüléssel kapcsolatos feladatokat, terveket. 2010-ben kilenc alkalommal szerepeltünk különböző rendezvényeken, 2011 szeptemberéig hét alkalommal léptünk fel.

A kórus tervei között, az ismétlődő, rendszeres ünnepi alkalmakon történő szerepléseken kívül, egy olyan CD-felvétel készítését tervezi a karnagy úr, amelyben komolyzenei szerző orgonaműve hangzik el, az énekkar közreműködésével. Zenei nyelven: Magnificat, olyan egyházi ének, melyben Szűz Mária Zakariás feleségének, Erzsébetnek köszöntésére válaszol.

Ennek a lehetőségnek a felvetése kapcsán a kórustagok részéről ismételten elhangzott, hogy szívesen énekelnénk nagyobb egyházi ünnepeken is, amennyiben erre igény lenne.

Fellépések alkalmával és más kórusokkal történt találkozások során több meghívást kaptunk vendégszereplésre. Ezek teljesítése, idő és anyagi vonzatok miatt, átgondolást igényel.

Úgy tűnik ebben az évben jelentős létszámváltozásra is sor kerül. Elbúcsúztattuk Hauptné Hoyos Nórát, akit férje nagyköveti megbízatása miatt kénytelen a kórus nélkülözni (reméljük, hogy nem véglegesen). A kicsi szomorúság mellett, azért büszkék vagyunk arra, hogy településünkön ilyen jeles személyiségek élnek. Sajnálatunkra egyik kedves, régi kórustagunk úgy döntött, hogy egyéb elfoglaltságai miatt felfüggeszti kórustagságát. Ketten kisbabát várnak karácsony környékére (Ezúton is tolmácsoljuk szeretetteljes örömünket!). Egy új kórustag bővítette sorainkat. A további sikeres fellépésekhez és szereplésekhez szerencsés lenne a (legalább) harmincas létszám megtartása.

Kórusunk sikereinek kulcsa és záloga a kórusvezető személyisége, szakmai vezetése. Amint az közismert, a kórusvezető a zamárdi plébánia kántora. Ezért a kórustagok úgy vélik, illik megköszönni Kocsi György plébános úrnak, hogy másik települések meghívásai, vagy a városi ünnepi fellépések alkalmával biztosítja számunkra, hogy ne maradjunk karvezető nélkül. Köszönjük szépen!

Köszönjük továbbá a Polgármesteri hivatal erkölcsi, valamint anyagi (fellépő ruha) támogatását, mely öltözetben méltó módon képviselhetjük településünket.

„Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők mások életét is!" – tanította nagy zeneszerzőnk, Kodály Zoltán. A Zamárdi Női Kar elhatározása szerint, továbbra is ebben a szellemben, október 6-tól folytatja munkáját.

2011. szeptember 19.                                                                                                           Szani

Szüret ….. szeretetből

Szüret ….. szeretetből

(A szüret másik arca)

Sokféle szüret létezik. Mindegyik valamilyen időszakhoz és/vagy valamilyen terményhez, termékhez kötötten. Ha valami bőséges és áldásos, akkor a szüret szót elvontabb értelemben is szeretjük alkalmazni, mint ahogy azt most én is teszem.

Zamárdiban 2011. szeptember 10-én volt a szőlőszürethez kapcsolódó szüreti felvonulás és bál rendezvénye, Gál Péternek és segítő csapatának köszönhetően, immár második alkalommal felelevenítve ezt a hagyományt.

Már tavaly elhatároztam, hogy én is felöltözöm. Hiszen lánykoromban ez természetes volt és nem csak a fiatalok körében. Mondtam is a barátnőmnek: Te Kati! Öltözzünk fel a szüreti felvonulásra!

Hitt is, meg nem is a fülének, aztán jót nevettünk, és mint rendes nagymamákhoz illik, már majdnem elfelejtettük a dolgot, amikor az egyik énekkari próbán Nagy Dezsőné Magdinak eljutott a hívó hangja hozzánk, hogy ha lehetséges menjünk felvonulni. Mindjárt összenéztünk Katival, és rábólintottunk. Hát akkor, öltözetet kell szerezni! Magdi egy listát nyomott a kezembe, mondván rendezzem össze a csapatot. Öt név szerepelt a jegyzéken. Mire a szokásos női zsibongás véget ért és elindultunk haza, már felkerült a hatodik név is.

Hazaérve mindjárt szóltam édesanyámnak, hogy legyen szíves vegye elő a sublót fiókból a ráncos szoknyát, meg a többit, mert beöltözünk. Boldog örömmel és lázas izgalommal kutatta elő azokat az öltözeteket, amelyeket a nyugdíjas klubbéli szerepléseinél használt. Hat öltözetet előállítani nem kis dolog ma már, mivel Zamárdi nagyon korán levetette a viseletet. A hatvanas években, az általános iskolában stilizált sárközi viseletet kaptunk. Piros hímzett papucs, piros csizma, brokát szoknya, mellény, farkasfoggal díszítetten, alsószoknyák, pendely, fehér, bő ujjú blúzzal. Szép volt, de nem somogyi viselet. A kulturális seregszemléken így kalocsai, sárközi táncokat adtunk elő, hogy egyezzen a viselet és a tánc.

Most ahogyan előkerültek az öltözetek, volt benne kékfestő, madeira köténnyel, mellénnyel, hozzá illő kendővel, volt „svábos”, rózsás-csipkés hosszú szoknya, fekete köténnyel.

Illetve, hogy mindez meglegyen, kölcsön kértünk és kaptunk attól, akinek volt. A hiányzó kötények anyagát megvettem, és magam is elámultam, milyen csinosra sikerült megvarrnom.

Aztán eszembe jutott, hogy vannak nekem eltéve csipkés szélű, hímzett zsebkendőim is…

A szüret napjára kimosva, keményítve és vasalva elkészültek az öltözetek. Nagy izgalommal gyülekeztünk nálunk, és elkezdődött az öltözködés. Boldog nevetések, tréfálkozások, egymás ruhájának igazítása, segítség a csinossá tételben, mind, mind olyan izgalommal töltött el bennünket, amilyent fiatalkorunkban éltünk át. Ketten közülünk még soha nem vettek részt ilyen eseményen és csak ámultak, mennyire nőnek érezhették magukat ezekben a ruhákban. A kendőkbe keménypapírt helyeztünk, hogy mégjobban kiemelje a fej és az arc szépségét (Mennyi rafinált dolgot tudtak nagyanyáink….). És be kell vallanom, hogy ilyen helyremenyecskéket már nagyon régen láttam!  De a legszebb az volt, ahogyan az öröm kipirosította az arcokat és csillogóvá tette a szemeket!

Addig, addig igazgatták egymást ezek a fehérnépek, folyt a csicsergés szünet nélkül, hogy majdnem lekéstük az indulást. Sejtettem én, hogy így lesz! Ezért mondtam, hogy korábban jöjjenek!

A kicsinyek is részt vettek az indulás előtti piperében. Nem mulasztottuk el megdicsérni és megigazítani, megfésülni őket, hogy érezzék a különlegességét ennek a napnak. Az elhangzó dicséretek reméljük, növelték az önbizalmukat és megmutatták a szeretet egy másik arcát, az asszonyi közösség erejét.

Így aztán nekünk ez a nap kétszeres szüretet hozott. Egyrészt ugye a szőlő, ami az idén bőséges volt. Más részt olyan bőséges szüretet csaptunk az egymás iránti szeretetből, hogy egészen megmámorosodtunk tőle…

A többi felvonuló a Szent Kristóf pincénél várt bennünket, ahova gyalog mentünk le. Útközben megbeszéltük, hogy jövőre korábban kell kezdeni a készülődést, és az asszonyok kocsiját mindenképpen nekünk kell majd feldíszíteni. A felvonulás is esemény dús volt, de erről most nem írok, azt megírják majd mások. Este aztán jól kimulattuk magunkat, úgy asszony módra.

2011-09-10                                                                                                    Szani