Szüret
….. szeretetből
(A szüret
másik arca)
Sokféle
szüret létezik. Mindegyik valamilyen időszakhoz és/vagy valamilyen terményhez,
termékhez kötötten. Ha valami bőséges és áldásos, akkor a szüret szót elvontabb
értelemben is szeretjük alkalmazni, mint ahogy azt most én is teszem.
Zamárdiban
2011. szeptember 10-én volt a szőlőszürethez kapcsolódó szüreti felvonulás és
bál rendezvénye, Gál Péternek és segítő csapatának köszönhetően, immár második
alkalommal felelevenítve ezt a hagyományt.
Már
tavaly elhatároztam, hogy én is felöltözöm. Hiszen lánykoromban ez természetes
volt és nem csak a fiatalok körében. Mondtam is a barátnőmnek: Te Kati!
Öltözzünk fel a szüreti felvonulásra!
Hitt
is, meg nem is a fülének, aztán jót nevettünk, és mint rendes nagymamákhoz illik,
már majdnem elfelejtettük a dolgot, amikor az egyik énekkari próbán Nagy
Dezsőné Magdinak eljutott a hívó hangja hozzánk, hogy ha lehetséges menjünk felvonulni.
Mindjárt összenéztünk Katival, és rábólintottunk. Hát akkor, öltözetet kell
szerezni! Magdi egy listát nyomott a kezembe, mondván rendezzem össze a
csapatot. Öt név szerepelt a jegyzéken. Mire a szokásos női zsibongás véget ért
és elindultunk haza, már felkerült a hatodik név is.
Hazaérve
mindjárt szóltam édesanyámnak, hogy legyen szíves vegye elő a sublót fiókból a
ráncos szoknyát, meg a többit, mert beöltözünk. Boldog örömmel és lázas
izgalommal kutatta elő azokat az öltözeteket, amelyeket a nyugdíjas klubbéli
szerepléseinél használt. Hat öltözetet előállítani nem kis dolog ma már, mivel
Zamárdi nagyon korán levetette a viseletet. A hatvanas években, az általános
iskolában stilizált sárközi viseletet kaptunk. Piros hímzett papucs, piros
csizma, brokát szoknya, mellény, farkasfoggal díszítetten, alsószoknyák,
pendely, fehér, bő ujjú blúzzal. Szép volt, de nem somogyi viselet. A
kulturális seregszemléken így kalocsai, sárközi táncokat adtunk elő, hogy
egyezzen a viselet és a tánc.
Most
ahogyan előkerültek az öltözetek, volt benne kékfestő, madeira köténnyel,
mellénnyel, hozzá illő kendővel, volt „svábos”, rózsás-csipkés hosszú szoknya,
fekete köténnyel.
Illetve,
hogy mindez meglegyen, kölcsön kértünk és kaptunk attól, akinek volt. A hiányzó
kötények anyagát megvettem, és magam is elámultam, milyen csinosra sikerült
megvarrnom.
Aztán
eszembe jutott, hogy vannak nekem eltéve csipkés szélű, hímzett zsebkendőim is…
A
szüret napjára kimosva, keményítve és vasalva elkészültek az öltözetek. Nagy
izgalommal gyülekeztünk nálunk, és elkezdődött az öltözködés. Boldog nevetések,
tréfálkozások, egymás ruhájának igazítása, segítség a csinossá tételben, mind,
mind olyan izgalommal töltött el bennünket, amilyent fiatalkorunkban éltünk át.
Ketten közülünk még soha nem vettek részt ilyen eseményen és csak ámultak,
mennyire nőnek érezhették magukat ezekben a ruhákban. A kendőkbe keménypapírt
helyeztünk, hogy mégjobban kiemelje a fej és az arc szépségét (Mennyi rafinált
dolgot tudtak nagyanyáink….). És be kell vallanom, hogy ilyen
helyremenyecskéket már nagyon régen láttam! De a legszebb az volt, ahogyan az öröm
kipirosította az arcokat és csillogóvá tette a szemeket!
Addig,
addig igazgatták egymást ezek a fehérnépek, folyt a csicsergés szünet nélkül,
hogy majdnem lekéstük az indulást. Sejtettem én, hogy így lesz! Ezért mondtam,
hogy korábban jöjjenek!
A
kicsinyek is részt vettek az indulás előtti piperében. Nem mulasztottuk el
megdicsérni és megigazítani, megfésülni őket, hogy érezzék a különlegességét
ennek a napnak. Az elhangzó dicséretek reméljük, növelték az önbizalmukat és
megmutatták a szeretet egy másik arcát, az asszonyi közösség erejét.
Így
aztán nekünk ez a nap kétszeres szüretet hozott. Egyrészt ugye a szőlő, ami az
idén bőséges volt. Más részt olyan bőséges szüretet csaptunk az egymás iránti
szeretetből, hogy egészen megmámorosodtunk tőle…
A
többi felvonuló a Szent Kristóf pincénél várt bennünket, ahova gyalog mentünk
le. Útközben megbeszéltük, hogy jövőre korábban kell kezdeni a készülődést, és
az asszonyok kocsiját mindenképpen nekünk kell majd feldíszíteni. A felvonulás
is esemény dús volt, de erről most nem írok, azt megírják majd mások. Este
aztán jól kimulattuk magunkat, úgy asszony módra.
2011-09-10 Szani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése