Kirándulás a Vaskereszthez – Őszi erdő

Kirándulás a Vaskereszthez – Őszi erdő

A NABE (Nők a Balatonért Egyesület) Zamárdi Egyesülete szervezésében 2003. október 18.-ára kirándulást szervezett a Vaskereszthez. Gyülekező, a Széles csapás és Fő utca sarkán 11 órára volt megbeszélve. Az időjárás kegyes volt hozzánk. Mivel a kirándulást már régebben terveztük, így sajnos figyelmen kívül maradt, hogy ez a szombat munkanap. Így aztán kilencen vágtunk neki az útnak.

A táj gyönyörű őszi hangulatot árasztott, kellemes langy napsütéssel. A Széles csapáson vissza-visszafordulva a Balaton felé, csodálatos látványként tárult elénk a tó és a túlpart képe.

A kis csoportban hamarosan olyan jó hangulatú tere-fere beszélgetés alakult ki, hogy az idő múlását észre sem véve, háromnegyed óra alatt megérkeztünk a tett színhelyére. Itt, meglepetésünkre Kertészné Szabó Ica várt bennünket lobogó tűzzel.

Őseink és a hely tiszteletére a keresztnél egy gyertyát gyújtottunk. Voltak akik csendben elmondták imádságukat.

Majd ezt követően a hátizsákokból előkerültek a finomabbnál finomabb falatok. Hamarosan elkészültek a nyársak, és nem kegyelmezve a kolozsvári szalonnának, nem csak megsütöttük, de fel is faltuk őkelmét. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a vegetáriánusok hamuban sült burgonyát, akarom mondani krumplit, vagyis belső somogyiasan pityókát sütöttek maguknak. No meg egy kis pirítóst. De terítékre kerültek a különféle pogácsák, sós és édes sütemények is.

Az étkezés és egymás szíves kínálása után, voltak akik tovább mentek, folytatva a túrát. Mások gombára vadászva bejárták a környéket. Őzláb, pöfeteg és szegfűgombából sikerült annyit összeszedni, hogy egy kisebb vacsorára való legyen belőle.

Félhárom magasságában a kis csoport hazafelé indult, a hegygerincen át, Kőhegy irányába.

Az erdő nagyon szép ilyenkor ősszel. Csendessége jelzi a változás közeledtét. A lombok felveszik ünneplő ruhájukat, tiszteletüket és talán köszönetüket is kifejezve a kapott életért. A vörös, lila és sárga, sosem látott színváltozatait mutatja ilyenkor. Ahol a dér nem lehelt búcsúcsókot a levelekre, ott a smaragdzöld még fényesen hivalkodik a langymeleg fényben.

A Kőhegy tetején lekanyarodtunk a keleti oldalra és ott bizony szívet szomorító látványként fogadott bennünket az a tény, hogy alig egy hónapja voltunk itt szemetet összeszedni és mintha itt sem jártunk volna. Nejlon zacskók, műanyag flakonok és egyéb a természet számára „emészthetetlen” szemetek hevertek mindenütt. Rögtön átalakultunk szemétgyűjtő csapattá és Maxi szorgos segédletével hamarosan megtelt egy kb. 70 literes műanyag zsák, amit szintén az úton találtunk. A dolog érthetetlen számunkra, mert a drága pénzen megépített és rendezett, parkosított házak, pincék udvarában nem látni ilyen szemetet, de már az úton, járdán, árkokban igen. Tessék mondani: Nagyon nehéz lehajolni érte? Olyan ez, mint amikor valaki megfürdik, illatosítja magát, de visszaveszi a szennyes ruhát. Milyen jó lenne megtanulni, hogy nem csak a kerítésig vagyunk tulajdonosok. A Millenniumi emlékműnél a zsákot bekötve, annak rendje-módja szerint elhelyeztük a szemetes kukában.

Ott, ahol reggel találkoztunk, szívélyes jó hangulatban búcsúzva váltunk el egymástól, megbeszélve, hogy október 22-én mi is ott leszünk az ünnepségen.

Zamárdi, 2003. október 19.

                                                                                     Szakáli Anna

Beszélgetés Szakáli Annával költészetéről

Beszélgetés Szakáli Annával költészetéről

Kolléganőnk, egy nagyon szép vizes témájú verssel lepte meg a DRV Hírek szerkesztőit, melyet újságunk címlapján is olvashattunk. A vers szerzője Szakáli Anna, már 32 éve dolgozik a DRV Rt-nél, az Igazgatási Osztályon szervezési főmunkatársi munkakört tölt be. Szabadidejében szívesen önti versbe gondolatait saját maga és természetesen a környezete örömére. A következőkben szeretnénk bemutatni, hogy ki is rejtőzik a szépen csengő sorok mögött.

Mikor kezdtél el versírással foglalkozni?

Már iskolás koromban nagyon érdekelt az irodalom, azon belül is a költészet, és már akkor néhány munkám felkerült a faliújságra. Abban az időben azonban ezt nem vettem komolyan. Később az élet nagy dolgai kötöttek le, de érdekes módon ebben az időszakban olvastam a legtöbbet. A kisgyerekek, az építkezés, a tanulás és a háztartási teendők elvonták a figyelmemet, és nem volt időm arra, hogy papírra vessem érzéseimet, bár a gondolatok mindvégig bennem vibráltak. A nyolcvanas évek közepétől, mikor a gyermekeim nagyobbak és önállóbbak lettek, ismét felerősödött bennem ez a késztetés. Úgy éreztem, le kell írnom mindazt, ami a lelkem mélyén rejtőzik.

Hogyan születnek a verseid?

Az életem nehézségei ellenére mindig az élet szépségét keresem, és szerencsére meg is látom minden apró dologban, ami körülvesz bennünket. Remélem az írásaimban is ezt a hangulatot közvetítem. Nagyon szeretem a természetet, a bennünket körülölelő világ rejtelmeit, a népművészetet, ezért sok versem témáját merítem innen. A költészetet tudatosan nem tanultam, a legtöbb versem ösztönösen születik. Meglátok vagy meghallok valami számomra megkapó dolgot, ami elindít bennem egy dallamot, egy rezgésszámot és erre a ritmusra születik meg a vers. Sajnos néhány írásom a technika ördöge miatt elveszett, de gyűjteményem már kitenne egy jelentősebb kötetet. Kedvenc szerzőm nincs, de szabadidőmben, szívesen olvasom, hallgatom a szép verseket, írásokat.

Hol találkozhatunk az írásaiddal?

Két novellám jelent meg a Somogyi Hírlapban, ezen kívül rendszeresen publikálom verseimet a Zamárdi Hírmondó hasábjain. Az irodalmat kedvelők találkozhatnak írásaimmal az Interneten is. Terveim közt szerepel, hogy műveimmel ismét felkeresem a Somogyi Hírlapot és egy kiadót, mert a későbbiekben szeretnék egy saját verses kötetet megjelentetni. Éppen a napokban kértek fel, egy tervezetten karácsony környékén megjelenő antológiában való részvételre. Ezt megtiszteltetésnek tartom.

Végezetül egy kis ízelítőt állítottunk össze Anna verseiből, melyek tükrözik az Ő különleges személyiségét és egyedi világképét:

2003-02-26 DRV- Hírek

                                                                                                          Drescherné H. Andrea

Az én szeretetem

Szeretet a szépnek
csillagfényes égnek,
a gyönyörű létnek,
a nagy Mindenségnek.

Szeretet a múltnak,
a gyötrelmes mának,
az idővirágnak,
boldog Elmúlásnak.

Szeretet a Földnek,
a búzamezőnek,
szőlő vesszőjének,
boldog Jövendőnek.

Szeretet a víznek,
földi éltetőnknek,
élet szülőjének,
élet Bölcsőjének.

Szeretet a jóknak,
a valóban jóknak,
a szerető szónak,
a Mindenhatónak.

Szeretet anyánknak,
szeretet apánknak,
belőlük fakadó,
élet Hajtásának.

Szeretet hazánknak,
érte harcoló fiának,
érte szülő lányának,
a Megújulásnak.

Tisztafényű lélekkel

Ha kék az ég, és a fény
tiszta, mint a lélek,
a boldogság közel van,
csak nyúlj utána, eléred.

Ha a lélek tisztafény,
édes derű leng körül,
nézz társaidra, veled
mindenki együtt örül.

Ha társaidra nézel,
szemük tükrében látod,
mit annyira kerestél,
egy csöppnyi boldogságot.

Ha megkopott az élet,
és fárad lelked fénye,
öröklét nyugalma vár,
angyali dicsőségre.

SZENT VINCE KÖSZÖNTÉSE

SZENT VINCE KÖSZÖNTÉSE

2003. január 22-én Vince napján, és az azt követő napokban, bizony megcsurrant az ereszekben a hólé. Ősszel majd kiderül, hogy a több száz éve megfigyelt népi jóslás a szőlőterméssel, illetve a bor mennyiségét illetően az idén is beválik-e. A hagyomány szerint ezen a napon kell kérni a szőlősgazdáknak Szent Vince védelmét és áldását munkájukra és a szőlőtermésre.

A hazánkban tiszteletnek örvendő szent köszöntésére és ünneplésére Gál Péter szervezésében, 26-án, vasárnap délután népes kis csapat gyűlt össze a Szent Kristóf pincében.

A cserépkályhában nagyon barátságosan pattogott a tűz, és az asztalokra hamarosan forralt bor került, no meg az asszonyok által sütött jóféle házi pogácsa.

A belépti díjat mindenkinek szigorúan meg kellett fizetni, és ennek révén hamarosan nagyon szép dalok hangzottak fel, mert bizony ez volt a belépő ára. A kellemes nótázgatás azzal folytatódott, hogy Gál Péter megtanított egy pár nagyon régi és nagyon ide illő nótát a társaságnak, melyekről az is kiderült, hogy régi múltjuk van és főleg a híresebb diákságok körében (diák városokban) maradtak fenn.

A Kánai mennyegző nótája Szántódpusztáról két változatban is előkerült. A Katekizmusi ének szintén nagy sikert aratott.

Szabó Zsolt táncmester megérkeztével kezdődött az aprók tánca. Igazán szívet melengető gyönyörűség volt nézni a kicsiket játék közben. Nem tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban gondolatomat ne jegyezzem le: ezek a gyerekek ma délután (is) többet kaptak szeretetből, odafigyelésből, mint azok a társaik, akiket a tévé elé kényszerített a semmittevés.

Később a felnőttek is bekapcsolódtak és gyönyörűen járták a széki, mezőségi és dunántúli táncokat.

Mikor aztán a völgybe alászállt az estéli homály, és az égi lámpásokat a láthatatlan kezek mind elhelyezték odafönn, a társaság jó hangulatban elindult hazafelé. Bizony, aki nem volt közöttünk, nem is tudja mit veszített.

Köszönjük ezt a délutánt.

Zamárdi, 2003. január 26.

                                                                                                       Szakáli Anna

NYUGDÍJAS BÁL

NYUGDÍJAS BÁL

A Nyugdíjas Klub 2003. január 25-én tartotta hagyományos bálját. A klub-tagok lelkes készülődése nem volt hiábavaló. A verseken, dalokon kívül, tánccal és jelenetekkel vidámították szívünket.

Nagy sikere volt, és köszönjük azoknak a fiatalabb korosztályból származó falubelieknek a közreműködését, akik a pergő, jól csattanó tréfás jeleneteket bemutatták, ezzel kedveskedve nem csak a nyugdíjasoknak, hanem minden résztvevőnek. A legfiatalabb korosztályból ki kell emelni Szakáli Máté 7. osztályos tanulót, aki saját versével tisztelte meg és köszöntötte nyugdíjasainkat.

Több mint 40 személy kínálta fel a tombola játékhoz ajándékait. A nyeremények láttán szép számmal fogyott a tombolajegyekből, melynek ellenértékét a Nyugdíjas Klub támogatására fordítják. Köszönjük szépen.

Ugyancsak köszönjük a borosgazdáknak, hogy finom boraikat nem sajnálva gondoskodtak az innivalóról. Szent Vince segítse munkájukat ebben az esztendőben is.

Mint rendesen a tabi zenekar játszott, ismerősként üdvözölve a megjelenteket. Nem csak a keringők, polkák fülbe mászó dallamai, de a szépen, valós ütemben elmuzsikált, és eljárt csárdások mozdulatai is napokig itt lebegnek körülöttünk.

Mire a batyuban hozott pogácsák, sütemények és egyéb finomságok, valamint a hegygazdák által felkínált finom borocskák elfogytak az asztalokról, a táncosok lába is kellőképpen elfáradt.

Kívánunk minden nyugdíjasunknak jó egészséget, hogy jövőre megint együtt mulathassunk farsang havában.

Zamárdi, 2003. január 26.

                                                                                                       Szakáli Anna