Beszélgetés Szakáli Annával költészetéről

Beszélgetés Szakáli Annával költészetéről

Kolléganőnk, egy nagyon szép vizes témájú verssel lepte meg a DRV Hírek szerkesztőit, melyet újságunk címlapján is olvashattunk. A vers szerzője Szakáli Anna, már 32 éve dolgozik a DRV Rt-nél, az Igazgatási Osztályon szervezési főmunkatársi munkakört tölt be. Szabadidejében szívesen önti versbe gondolatait saját maga és természetesen a környezete örömére. A következőkben szeretnénk bemutatni, hogy ki is rejtőzik a szépen csengő sorok mögött.

Mikor kezdtél el versírással foglalkozni?

Már iskolás koromban nagyon érdekelt az irodalom, azon belül is a költészet, és már akkor néhány munkám felkerült a faliújságra. Abban az időben azonban ezt nem vettem komolyan. Később az élet nagy dolgai kötöttek le, de érdekes módon ebben az időszakban olvastam a legtöbbet. A kisgyerekek, az építkezés, a tanulás és a háztartási teendők elvonták a figyelmemet, és nem volt időm arra, hogy papírra vessem érzéseimet, bár a gondolatok mindvégig bennem vibráltak. A nyolcvanas évek közepétől, mikor a gyermekeim nagyobbak és önállóbbak lettek, ismét felerősödött bennem ez a késztetés. Úgy éreztem, le kell írnom mindazt, ami a lelkem mélyén rejtőzik.

Hogyan születnek a verseid?

Az életem nehézségei ellenére mindig az élet szépségét keresem, és szerencsére meg is látom minden apró dologban, ami körülvesz bennünket. Remélem az írásaimban is ezt a hangulatot közvetítem. Nagyon szeretem a természetet, a bennünket körülölelő világ rejtelmeit, a népművészetet, ezért sok versem témáját merítem innen. A költészetet tudatosan nem tanultam, a legtöbb versem ösztönösen születik. Meglátok vagy meghallok valami számomra megkapó dolgot, ami elindít bennem egy dallamot, egy rezgésszámot és erre a ritmusra születik meg a vers. Sajnos néhány írásom a technika ördöge miatt elveszett, de gyűjteményem már kitenne egy jelentősebb kötetet. Kedvenc szerzőm nincs, de szabadidőmben, szívesen olvasom, hallgatom a szép verseket, írásokat.

Hol találkozhatunk az írásaiddal?

Két novellám jelent meg a Somogyi Hírlapban, ezen kívül rendszeresen publikálom verseimet a Zamárdi Hírmondó hasábjain. Az irodalmat kedvelők találkozhatnak írásaimmal az Interneten is. Terveim közt szerepel, hogy műveimmel ismét felkeresem a Somogyi Hírlapot és egy kiadót, mert a későbbiekben szeretnék egy saját verses kötetet megjelentetni. Éppen a napokban kértek fel, egy tervezetten karácsony környékén megjelenő antológiában való részvételre. Ezt megtiszteltetésnek tartom.

Végezetül egy kis ízelítőt állítottunk össze Anna verseiből, melyek tükrözik az Ő különleges személyiségét és egyedi világképét:

2003-02-26 DRV- Hírek

                                                                                                          Drescherné H. Andrea

Az én szeretetem

Szeretet a szépnek
csillagfényes égnek,
a gyönyörű létnek,
a nagy Mindenségnek.

Szeretet a múltnak,
a gyötrelmes mának,
az idővirágnak,
boldog Elmúlásnak.

Szeretet a Földnek,
a búzamezőnek,
szőlő vesszőjének,
boldog Jövendőnek.

Szeretet a víznek,
földi éltetőnknek,
élet szülőjének,
élet Bölcsőjének.

Szeretet a jóknak,
a valóban jóknak,
a szerető szónak,
a Mindenhatónak.

Szeretet anyánknak,
szeretet apánknak,
belőlük fakadó,
élet Hajtásának.

Szeretet hazánknak,
érte harcoló fiának,
érte szülő lányának,
a Megújulásnak.

Tisztafényű lélekkel

Ha kék az ég, és a fény
tiszta, mint a lélek,
a boldogság közel van,
csak nyúlj utána, eléred.

Ha a lélek tisztafény,
édes derű leng körül,
nézz társaidra, veled
mindenki együtt örül.

Ha társaidra nézel,
szemük tükrében látod,
mit annyira kerestél,
egy csöppnyi boldogságot.

Ha megkopott az élet,
és fárad lelked fénye,
öröklét nyugalma vár,
angyali dicsőségre.