SZENT VINCE KÖSZÖNTÉSE
2003. január 22-én Vince napján, és az azt követő napokban,
bizony megcsurrant az ereszekben a hólé. Ősszel majd kiderül, hogy a több száz
éve megfigyelt népi jóslás a szőlőterméssel, illetve a bor mennyiségét illetően
az idén is beválik-e. A hagyomány szerint ezen a napon kell kérni a
szőlősgazdáknak Szent Vince védelmét és áldását munkájukra és a szőlőtermésre.
A hazánkban tiszteletnek örvendő szent köszöntésére és
ünneplésére Gál Péter szervezésében, 26-án, vasárnap délután népes kis csapat
gyűlt össze a Szent Kristóf pincében.
A cserépkályhában nagyon barátságosan pattogott a tűz, és az
asztalokra hamarosan forralt bor került, no meg az asszonyok által sütött
jóféle házi pogácsa.
A belépti díjat mindenkinek szigorúan meg kellett fizetni, és
ennek révén hamarosan nagyon szép dalok hangzottak fel, mert bizony ez volt a
belépő ára. A kellemes nótázgatás azzal folytatódott, hogy Gál Péter
megtanított egy pár nagyon régi és nagyon ide illő nótát a társaságnak,
melyekről az is kiderült, hogy régi múltjuk van és főleg a híresebb diákságok
körében (diák városokban) maradtak fenn.
A Kánai mennyegző
nótája Szántódpusztáról két változatban is előkerült. A Katekizmusi ének szintén nagy sikert aratott.
Szabó Zsolt táncmester megérkeztével kezdődött az aprók tánca.
Igazán szívet melengető gyönyörűség volt nézni a kicsiket játék közben. Nem
tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban gondolatomat ne jegyezzem le: ezek a
gyerekek ma délután (is) többet kaptak szeretetből, odafigyelésből, mint azok a
társaik, akiket a tévé elé kényszerített a semmittevés.
Később a felnőttek is bekapcsolódtak és gyönyörűen járták a
széki, mezőségi és dunántúli táncokat.
Mikor aztán a völgybe alászállt az estéli homály, és az égi
lámpásokat a láthatatlan kezek mind elhelyezték odafönn, a társaság jó
hangulatban elindult hazafelé. Bizony, aki nem volt közöttünk, nem is tudja mit
veszített.
Köszönjük ezt a délutánt.
Zamárdi, 2003. január 26.
Szakáli
Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése