„Berkenye
Zamárdi Alkotókör” Egyesület eseményei
Margó Ede
sétány avatása
A Margó Ede sétány egyik
újabb szép és kellemes területe lesz Zamárdinak, ahol a helybeliek és a
nyaralók is szívesen megpihennek vagy andalognak majd a Balaton arcának
változásait vagy esti fényeit csodálva. Egyik tagtársunk, Prigliné Zsuzsa kapta
azt a megtisztelő feladatot, hogy a sétány felavatásán, Margó Györgytől kapott
adatok alapján ismertethette a művész úr életét és munkásságát.
A sétányon Margó Ede mellszobra is
elhelyezésre került, így arcról is ismertté válik előttünk az a személy, aki
1927-ben településünknek adományozta a mindenki által kedvelt és tisztelettel
övezett „A magyar fájdalom” szobrot. Az emlékezés az alábbiakban olvasható: Margó
Ede szobrászművész 1872. május 8-án született Budapesten, egy szegény család
harmadik gyermekeként. A művész, kora egyik jelentős szobrásza volt, aki
megrendelésre vagy pályázatok nyerteseként közterekre, épületek homlokzatára és
sírkertekbe is készített szobrokat. Legjelentősebb munkái közül ki kell emelni:
Chopin emlékmű (Gödöllői kastély kertje), Dankó Pista szobra (Szeged), Kossuth
szobrok (Debrecen és Arad), Magyar fájdalom (Zamárdi), Hunyadi László
(Budapest, Hősök tere), Pósa Lajos (Budapest, Városliget), Szigligeti Ede
(Nagyvárad), 100 éves a vitorlázás (Balatonfüred), Hannele (Nemzeti Galéria).
Margó Ede az akkori
törvényeknek megfelelően elvégezte a négy elemi osztályt, majd ezt követően már
az iparrajz iskolában tanult Vasadi Ferenc irányítása mellett. Tehetsége hamar
kitűnt és jelentkezett a budapesti iparművészeti iskolába, ahova fel is vették.
Itt Mátrai Lajos vezetésével tanult mintázni és rajzolni, majd 4 éven keresztül
Stróbl Alajos mesteriskolájában folytatta a tanulást. 1890 év végén 2000 korona
ösztöndíjat nyert, amivel kiutazott Párizsba és beiratkozott a Denys Puech
(ejtsd: Döni Pecs) által vezetett „JULIAN (zsülien) Akadémiára”. Párizsban sok
új, a nyugati művészetekre jellemző dologgal ismerkedik meg. Rodin és a
kortársak munkái később is nagy hatással vannak rá, illetve alkotásaira.
1899-ben Agónia c.
domborművével a Párizsi Szalon neves kitüntetését nyerte el. A domborművet a
Nemzeti Galéria megvásárolja, mely ma is megtekinthető az irodaépület
folyosóján. 1900-ban a párizsi világkiállítás bányászati pavilonjának Martin acél c. dombormű sorozatával is
elismerést szerez a magyar és francia művészvilágban. Hazatérte után, a Balaton
és Zamárdi szerelmeseként rengeteg időt töltött az akkor még közigazgatásilag
faluként létező településünkön. 1913-ban telket vásárol és nyaralót építtet, a
parti parcellázások során a „tanársoron”, a mai Széchenyi utca elején.
Kedvtelése a kert, gyümölcsfák ültetése és ápolása. Ebben az időben sokat fest
és rajzolt, kizárólag saját örömére. Festményeinek tárgya leginkább a Balaton
part, a falu utcái és a szőlőhegyi dombok.
Művei közül a
településnek ajándékozza a „Magyar fájdalom” szobrát, amit a trianoni,
ország-csonkító döntés miatt érzett fájdalom ihletett. A szobor, sok
viszontagság közepette, 1956 után került ismét felállításra, de „ A túlsó part
felé” címmel, mert ezekben az évtizedekben „nem lehetett a magyarnak fájdalma”.
A lakosság döntése eredményeként 1991-ben ismét az eredeti néven került
kihelyezésre, a Zamárdi főterének tekintett Szabadság térre.
A Petőfi utcai telepi
kápolna megépítése Dr. Purebl Győző tanácsos nevéhez fűződik és 1928-ban
szentelték fel. A kápolnához, a művész egy Jézus és egy Mária szobrot
készített, és a településnek ajándékozta. A szobrok ma is megtekinthetők a
kápolnában.
A Magyar Királyi Yacht
Klub felkérésére egy domborművet készít a balatonfüredi klubház falára
„Vitorlások” címmel, melyet a 100 éves magyar vitorlázás emlékére újra avattak
és ma is megtekinthető a klubház bejáratánál. A művész, 1946 februárjában, egy
akáctüske okozta vérmérgezésben hunyt el szeretett tartózkodási helyén,
Zamárdiban.
A város, a művész
emlékére a 90-es évek elején, a legszebb part menti részt, sétánynak alakította
ki és Margó Ede sétánynak nevezte el. A most átadásra kerülő pihenőparkban, a
művész egykori, maga készítette önarcképe tekint a nyaralókra, sugalmazva az
összetartozás és az egymás iránti tisztelet fontosságát. A szobor felkutatását
Margó Ede unokája, Margó György szorgalmazta és ajánlotta fel városunknak, mely
a város segítségével került felállításra.
Zamárdi város polgárai
nevében köszönetünket fejezzük ki Margó Györgynek és Zamárdi város
Önkormányzatának, a város vezetőinek. Margó Ede szobrászművész emlékét
kegyelettel megőrizzük.
2017-06-19
Szani
A Nemzeti
Összetartozás napján
Június 4. a Nemzeti Összetartozás
napja. Ezen a napon emlékezünk meg arról
a gyalázatos döntésről, melynek kapcsán a több mint 18 milliós lakosságú
országból 7 615 117 főnyi lakos maradt. Ehhez már nem kell hozzáfűzni
semmi más adatot, mert önmagában is borzalmas tett volt a nyugati nagyhatalmak
részéről. A megemlékezésen szép számmal megjelenteknek a Szakasztó népdalkör,
Széles Ágota vezetésével és énekével, Schwarcz Ildikó ének - és citerajátékával
adott műsort. A megemlékezésben nem csak a veszteségek, hanem azok a hős települések
is felsorolásra kerültek, amelyek ellenállása képes volt megváltoztatni a
döntést, és Magyarország települései maradtak. Margó Ede: A magyar fájdalom
szobránál (mely szobor trianoni emlékműként, jelképében egyedül álló az
országban), unokája Margó György helyezte el az emlékezés koszorúját. Az
elszakított országrészek helyére, a virágokból és kövekből kialakított nagy
Magyarország „térképére” napelemes égőket tettünk, hogy folyamatosan hirdessék,
percig sem feledkezünk meg azokról a nemzettársainkról, akiket a területekkel
együtt elszakítottak tőlünk. Ezek a fények azonban nem csak az elszakított
országrészeket jelzik, hanem azt is, hogy él még magyar szó ezeken a tájakon,
él még a magyar lélek, csak tartsuk erősen!
Szani
Szezonnyitó és főzőnap
A szezonnyitó városi
nap hagyományos eseménye a „főző verseny”, amit a veterán résztvevők már nem is
tekintenek versenynek, hanem egy kellemesen eltöltött napnak, az együvé
tartozás és a családok napjának. Amíg a főzés eseményei zajlanak, nem nagyon
van idő másra is figyelni, de a felhangzó jó zene, a nevetés azért odavonzza a
tekintetet a színpadra.
A főzéssel
jelenlévőktől ismét elleshettünk pár titkot, új és érdekes ízek kerültek a
tányérokba. A Berkenye-kör, mint a nagytöbbség, ismét visszanyúlt a hagyományos
konyhához. Somogyi húsos káposztánk a
zsűri különdíját érdemelte ki. (Én ezt a káposztás ételt ismertem Vetrecének,
amit a leírásokban Vetrece néven találtam, az sokkal inkább tokány jellegű,
tejszínes, szaftos húsétel volt. A „vetrece”-név is arra utal, hogy vesd össze,
vesd bele, amid van) ) A tálalás és kínálás megkezdése után egy óra múlva már
üres volt az üst. Voltak, akik késő délután is visszatértek, hogy vinnének belőle
az otthoniaknak is kóstolót, de sajnos már nem tudtunk étellel szolgálni. A
receptet közzé tesszük, hátha valakinek kedve támad elkészíteni:
Hozzávalók 8 főre: 2 kg savanyú káposzta (vagy 1 kg savanyú, 1 kg
édeskáposzta), 1 kg lapocka, 1 nagyobb csülök, 2 kiskanál só, 1 teás kanál
őrölt bors, 2-3 gerezd zúzott fokhagyma, 2 dl olaj, 1 nagy fej vöröshagyma,
csombor (borsika fű) ízlés szerint)
Elkészítése: A savanyú káposztát többször, nagyon jól
átmossuk, eltávolítjuk belőle a szemes borsot, babérlevelet. Kicsit
megvagdossuk, hogy rövidebbek legyenek a szálak. A hagymát szalonnán pirítjuk,
rádobjuk a káposztát, kevés vízzel előpároljuk. Keverni kell közben, le ne
égjen. A húst nagyobb (fél öklömnyi) darabokra vágjuk, a csülköt alaposan
áttisztítjuk, kicsontozzuk (szilánkos ne legyen a csont, ha nincs csülök,
oldalas is mehet bele). Elősütjük, és ha már puhul, akkor ízesítjük a sóval,
borssal, zúzott fokhagymával, csomborral.
Az előpuhított káposztához téve, fedő alatt együtt pároljuk. Időszaktól
függően, mehet bele piros paradicsom és zöldpaprika is. A végére el kell főnie
a levét. (Kicsit lepirítjuk, inkább sütjük, mint főzzük.) Melegen, friss
kenyérrel kínáljuk. Adhatunk hozzá tejfölt is, aki szereti, tehet rá. Tetejét
díszíthetjük piros, csöves paprikával, vagy marinírozott paprikával.
A zsűri elnökének …………….. külön köszönetünket
fejezzük ki, mert amíg az ételek készültek, sorba járta a sátrakat és
előkóstolást végezve szakmai tanácsokkal látta el a főzőket. Közvetlen
személyisége nagyon megnyerő volt számunkra.
Szani
