”Sorsa csak annak van, aki őriz.”
Piller Dezső-díj VI.
díjátadó és emlékünnep
Keresztury Dezső mérhetetlen igazságot tartalmazó gondolatát választotta
a Piller
Dezső-díj VI. díjátadó ünnepségének a díj alapítója, Csákovics Gyula. A díj alapításától
eltelt tíz évben hat zamárdi személy részesült az elismerésben. Ebben az évben
két fő vehette át a bronzplakettet, két gyönyörű virágcsokor kíséretében. A
díjakat az alapító, Csákovics
Gyula adta át. A díjazottak tiszteletére és Piller tanár úr emlékére,
munkásságának felidézésével, műsoros összeállítással kedveskedett a zamárdi Berkenye-kör.
Itt, a Hírmondó hasábjain is köszöntjük a díjazottakat: Nagy Dezsőné Magdit és Friesz Gyuláné Margitot!
A műsorban, tehetséges zamárdi fiataljaink
nagy sikerrel szerepeltek.
Erdei Csenge a zamárdi Fekete István általános iskola negyedik osztályos
tanulója B. Radó Lili: Tanítónk, Szabó Eszter a siófoki Perczel Mór gimnázium
tanulója Wass Albert: A bujdosó imája című versét szavalta el.
Kanyar Adrien zongora, Huszár
Viktória fuvola játéka tette élvezetessé a délutánt. Adrien és Viktória is a
Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Zeneművészeti Intézetében tanul. 2013-ban
a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zeneművészeti Intézete, valamint a Pécsi
Akadémiai Bizottság Művészeti Munkabizottsága által adományozott Nívódíjat,
kamara összeállításban nyerték el.
A tanár úr, a nem helytörténeti
írásait, nyugdíjazása után szétosztotta kedvelt tanítványai között. Ezekből az
előkerült írásokból olvastak fel Vörös Gyuláné Prigli Éva és Prigli Zsuzsa. (A Berkenye-kör
szeretné ezeket az írásokat egybegyűjteni, közzé tenni ezek nagyrészét
(www.berkenyekor.hu).
A Berkenye-kör tagjai: Gubányi Kata, Prigli Zsuzsa, Veit Judit, Prigli
Éva, Hirschmann Attila a nemrégen elhunyt Matyikó Sebestyén József „Piller
Dezső munkásságának méltatása” című írásából olvastak fel részleteket.
A díjak kiosztása után, befejezésként Huszár Viktória és Kanyar Adrienn,
Francis Jean Marcel Poulenc (Pulank): Szonáta művének II. tételét játszotta
A műsort összeállította és vezette: Szakáli Anna, a Berkenye-kör
vezetője.
Köszönjük a közreműködést Gál Péternek, Szabó Gábornak, Csehi Gábornak.
Bölcsik Józsefné Ágotának a színpad díszítéséhez adott virágokat.
Nagy Dezsőné méltatása törölt részek
1945. szeptember 14-én Kaposváron született.
Indíttatása a választott életpályára és a közösséggel való foglalkozásra a
szüleitől ered, akiknek a neve ma is fogalom a Somogy megyei Fonó faluban.
Pécsen,
a Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát magyar irodalom és nyelvtan, történelem,
orosz szakon. Kiváló tanulmányi eredményei alapján tanársegédi állást
ajánlottak neki a főiskolán. Ám őt másfelé vitte az élet útja.
Élete
fonala Zamárdi felé sodorta, ahol férje és ő is, az általános iskolában
tanítottak.
Ahogy gyermekei felnőttelk és
elfoglaltsága lehetővé tette, a közösség felé fordult, közösségek építésébe
kezdett.
Létrehozta a fonói Kalmár-Angyal Alapítványt
azzal a céllal, hogy a hátrányos helyzetű, de jól tanuló, fonói születésű
diákokat segíteni tudják.
Itt Zamárdiban, talán a magyar szaktanári
lét is mozgatója volt annak, hogy aktív tanárként számos ünnepi műsor
megszervezésére kapott felkérést. Nagy gonddal és fáradtságot, utánajárást nem
kímélve készült mindig a műsorszervezésekre, ill. írta, írja a cikkeket a Zamárdi
Hírmondóba.
A Zamárdi Egészségőr Egyesületet 2010. november 29-én alakította meg
14 fő részvételével. Bár az egyesület vezetéséről már lemondott, továbbra is
aktívan vesz részt munkájukban. Az egyesületben is odaadóan, lelkiismeretesen
dolgozott. Ennek az aktív munkának mi, egyesületi tagok és a zamárdiak nagy
létszámban haszonélvezői voltunk, vagyunk.
Közösségi tevékenységének újabb gyümölcse a
2012-ben létrehozott Zamárdi Színjátszó Kör. S hogy milyen sikerrel? A
zsúfolásig megtelt Közösségi Ház ékes bizonyíték a sikerre. Ugyan így a vidéki
utak, melyek során nem csak a környező településekre, városokba, de az
előadások már a határon kívülre is eljutottak. Az indulás óta a Színkör,
szakértő segítséggel, de egyre önállóbb életet él. Ám az nyilvánvaló, hogy a
közösségkelesztő kovász az ő személyisége volt.
Friesz Gyuláné méltatása
1938. január 21-én született Mezőszentgyörgyön. Még kislány, amikor
édesapját, mint a tehéntartásban, az állattenyésztésben jártas embert
áthelyezték Balatonendrédre.
A háború, mint más családok életében, sok megpróbáltatást hozott az
ő családjukra is.
Háború után felköltöztek Zamárdiba. Az általános iskolát már itt
végezte el. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy továbbtanuljon,
szükség volt a segítő keresetre, ezért a széplaki gazdaságba járt dolgozni.
Később a Fővárosi Nevelőotthonban kapott állást, ahol hosszú éveken keresztül
dolgozott.
Itt ismerkedett meg férjével, akivel 1961 óta boldog házasságban
élnek.
Szorgalmas ember, aki kiveszi a részét a családi házuk építéséből
is, és békés, szép otthont teremtenek gyermekeiknek.
1994-től nyugdíjas.
A zamárdi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub rendes tagja, majd 2009-ben
vezetőnek választják, és azóta vezeti a klubbot. A klubtagokkal együtt szerepel
a városi rendezvényeken, nyugdíjas találkozókon, részt vesznek főző - rétessütő
versenyeken, és nem csak szép sikerrel, de általában győztes sikerekkel. Ezek
közül az egyik nagyon nevezetes esemény, amikor 2012-ben 5 kupát nyer el és
elnyeri a Somogy rétes királynője
címet is.
2009-ben a Somogyért Egyesület, Gyenesei István javaslatára
felterjeszti a Nagyasszonyi címre, amit abban az évben ünnepélyes keretek
között Nagyatádon vesz át.
Zamárdi Önkormányzata több alkalommal elismerő oklevéllel jutalmazta
társadalmi munkájáért.
2014 júliusában a mesztegnyői rétesfesztiválról a káposztás, az
almás-diós rétessel aranyérmet, a meggyes-mákos rétesével ezüstérmet hozott
Zamárdinak.
A díjazottaknak nagyon jó egészséget kívánunk, és
reményeink szerint még nagyon sokáig tevékenykednek majd körünkben!
Szani
