Villányi utazás

Villányi utazás

 „Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk,
s vállvonogatva beszélünk az utókor ítéletéről.
Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar
hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi:
szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével.
Minden más hiúság.”
(Márai)

Fürgén szalad a táj mellettünk, csak a távoli hegyek látszanak állni, míg lassan a lábaiknál futó utakon körbe kerülve megláthatjuk a szőlősorokkal borított parcellákat, a hatalmas diófák védelmébe bújó borospincéket, az árnyas teraszokat. Villányba érkeztünk. Fogalom ez a név, nem csak itthon, Magyarországon, hanem a világ más tájain is, ahol villányi bort inni, nem kis gyönyörűséget jelent.

Sokféle jelzőt kapott már itt táj, út és bor, de e jelzők hangoztatásán túl, egy egészen más világot ismerhetünk meg, ha személyesen látogatunk el Villányba és részesülhetünk a föld, Nap, eső, és a szorgos kezek által előteremtett csodából, a villányi borból. Mert lám csak, kincset terem a föld és az emberi szorgalom, pincékbe rejtett rubincsodát, ahol több ezer hordóban szunnyad a jövő. Egy olyan jövő, amilyent álmodni sem mertünk volna ezelőtt 30-40 éve. Olyan jövő, ahol ámulva nézzük a 100 méteres pince felsorakozott hordóit, ahol falba épített fülkékben őrzik a sokéves palackozású borokat, ahol éjjel nappal 70 %-os a páratartalom, és gépek ügyelnek a 16 Celsius fokos hőmérsékletre. Ahol a legnagyobb hordó 65 hektoliteres, tán Dionüszosz hordója volt ekkora, és a 4350 m2-es pince minden folyosóján, boltíve alatt ott a tulajdonos jelképe a kecskebak feje, hiszen éppen Bock-ék (bock=bak) pincéjében járunk. Hetedik generáció viszi a vállalkozást, és ennek a sikernek látható jelei vannak. Fenn étterem, japánkert, s a borkóstoláshoz vörös szőlőmag őrleményével sütött lepény, és olaj tartozik. A hatalmas erjesztő edényzetek és gépek között parány az ember. A zamárdi civil szervezetek vezetői közül a többség még nem járt Villányban, és most ámulva nézik ezeket a csodákat. Így is lehet gazdálkodni, ha hagyják az embert.

Eltelve a látottakkal és hallottakkal, irány a Szársomlyó. A tájból kiemelkedő hegy lábainál a Günczer pincészet, ahol 280 000 belföldre szánt palack várja, hogy valaki kihúzva a dugót, megpukkantva kissé az üveget, koccintáskor kibuggyantsa a csengő-bongó poharakba az éltető nedűt. A fogadtatás mindenhol kedves. A társaság állja a sarat a borkóstolásban, megtiszteltetésnek érezzük, hogy a sikeres gazdák olyan kedvesen, időt szakítva elfoglaltságuk mellett, foglalkoznak velünk. Mindegyik pincében van valami egyedi, különleges. Ebben a pincészetben, színezik a Barik hordók középső két dongája közötti részt, egyedivé téve ezzel a hordókat, hogy a kicseppenő bor ne csúfítsa el őket. Ettől aztán nagyon csinossá válnak, és igazán illenek hozzájuk a rozsdamentes acélpántok. Vörösbor, küvé, rosé, egy kevés fehérbor, szőlőmag olaj, mely jó a szívnek, az ereknek, ajándéknak és az otthoniaknak vásárolva kerül a táskákba.

Még egy látogatás vár ránk. Egy hatalmas diófa árnyékolta présháznál várnak bennünket, ahol fenséges, nyálcsordító illatok szállnak a levegőben. Lojzi, Wunderlich Alajos a szőlősgazda, olyan szeretettel vár bennünket, mintha mindig idejáró vendégek lennénk. Hamarosan megérkezik Takáts Gyula Villány polgármestere és kísérete. Testvértelepülésünk vezetői megtisztelik kis csapatunkat jelenlétükkel.

A présház falain rengeteg díjat nyert oklevél csalogat bennünket olvasásra. A régi prés és sok régi eszköz sajátos hangulatot áraszt. Terített asztal, halászlé és töltött káposzta, jó vörös bor, kedves kínálás. Induláskor egy-egy üveg bor ajándékba Lojzitól. Mi kell még ahhoz, hogy élvezzük az élet adta örömöt? Talán köszönet. Köszönet az útért, a szíveslátásért, a finom ebédért, az ajándékba kapott borért. Jó szívű a gazda, megérdemli, hogy Isten áldását kérjük rá! Most már csak az alkalmat kell keresnünk, hogy viszonozhassuk mindazt a kedvességet, szeretetet, amit Villányban kaptunk.

2014. május 8.                                                                                    Szakáli Anna