Passio - gondolatok

Passio - gondolatok

Szombat délelőtt, Budapest, Corvin mozi. A nyolcfős csapat tagjain, enyhe izgalom észlelhető. Van, aki már látta, de csak annyit mond: Meg kell nézni.

 
És most újra itt van. Talán választ kapok, az elmúlt hetek szópárbajaira. Sokan mondják, jaj, nem nézem meg, mert nem bírom a szadista jeleneteket. A kábítószer ügynökök halála, a rossz fiúk, rossz lányok, és a sorozat vagy kéjgyilkosok szadizmusa, amit nap mint nap néznek a tévében, az bizonyára kevésbé zavarja őket.

Talán most választ kapok. Kirekesztő? Antiszemita? Melyik? Nézem a filmet és eláll a lélegzetem, a pulzusom jóval száz fölött. A képek beszélnek. A vágás, a felvételek társítása, a történtek egymásutánisága, ahogy a feszültséget feloldja egy-egy felvillanó régebbi történéssel, átgondolt, megszerkesztett fénnyel, árnyékkal hangsúlyozva a mondanivalót. Az arcok nagyon jellemzőek. Igen, egyértelmű számomra a jó szándék és a rosszindulat kérdése. A szenvedés előttünk zajlik. Jézus kínszenvedése. Amikor ostorozzák, becsukom a szemem. A katonák élcelődnek, mert "az ember úgy elaljasul, hogy nem csak parancsra, de kéjjel öl"…

"Miért nem vet ennek véget valaki?" – hangzik a kérdés, ezt kérdem én is lüktető halántékkal. A nép fél, és csak siránkozik. Ennyi ember közül senki… A főpapok is nézik. Az eset azonban koncepciós és tanulságul szánják, tehát kegyetlennek kell lennie. Emlékszünk a boszorkányégetésekre, emlékszünk a háborúk koncentrációs táborainak égő hús szagára, emlékszünk az 56- utáni eseményekre, emlékszünk …

"Miért nem vet ennek véget valaki?" – pedig megmondtad: ne miattam sírjatok, hanem magatok és fiaitok miatt. Süket fülek. A sátán végig jelen volt, van. Te felismerted, mi nem. Te ellene mondtál, mi nem. Simon biztat: mindjárt odaérünk. És tudom, hogy ez az ember másképpen gondolja.

Tekinteted felém fordul. Megrettenek, mert sugárzik szemedből a mindent előre tudó belenyugvás, az áldozat tehetetlen, megadó nyugalma. Tudod, hogy rosszat tesznek, tudod, hogy ennek ára lesz, mégis megteszik a hatalomvágy, a dölyfös kiválasztottság tudatában. Mégis a főpapért imádkozol…

Megint becsukom a szemem, csak a katonák latin beszédét és a kalapács ütéseit hallom.

És hiába minden, mert a földrengéstől imbolygó kereszt alatt megszületik az, amit nem akarnak.

A felhőből elindul egy vízcsepp, melyen keresztül látjuk, hogy a sátán is jelen van, mint mindig, Jézus igazságától azonban most ő szenved. Aztán a vízcsepp meglódul és a gyalázat porát lemosva, elemi erővel vágódik a köves talajra, hogy szétfröccsenő cseppjei életet vigyenek a világ minden tája felé.

Másnap, húsvét napján az üres sírkamrát éles, éltető fény járja át…

Bevégeztetett. A teremben néma csend, senki nem mozdul még vagy öt percig, csak néha hallatszik egy-egy sóhajtás.

Választ kaptam. Kirekesztő? Antiszemita? Egyik sem. Történelmi igazság.

Zamárdi, 2004. április 6.

                                                                                               Szakáli Anna