2010. január 6., szerda

Dal, a szívekben


Dal, a szívekben

Zamárdi Női Kar, megalakulása, azaz 2005. októbere óta jelentős fejlődésen ment keresztül.  Ez a megállapítás nem csak a dalok mennyiségére vonatkozik, de énektechnikai tudásváltozást és nem utolsósorban taglétszámának jelentős növekedését is jelenti.

Megalakulásakor huszonegy fővel indult a csapat, Fábián Sándor karnagy vezetésével.  Kettőezer-tízben már ötödik esztendeje lesz annak, hogy az első karácsonyi koncert izgalmait túlélve, a kezdeti elhatározás, hogy kell Zamárdinak egy énekkar, tovább erősödött a tagokban. Egymás önbizalmát növelve sok fellépés és szerepvállalás van mögöttünk.

A női kar megalakulása óta negyvenhét alkalommal lépett közönség elé. A helyi eseményeken, ünnepi megemlékezéseken kívül, rangosabb fellépései igazi megméretést jelentettek.

Ilyen Malsch testvérvárosunk meghívása 2007-ben és immár másodszor 2009-ben, a kaliforniai Redwood együttessel közös fellépés 2007-ben, a Köröshegyi Borhét 2007-ben, a balatonfüredi Nők a Balatonért találkozó 2007-ben. Hagyományosnak tekinthetők karácsonyi koncertjeink eseményei. Tavaly és az idei évben is, az egyes dalcsokrok között a karácsonyhoz kapcsolódó szövegek felolvasásával - melyet az énekkar tagjai vállaltak – tettük színessé azt az egy órát, amellyel az ünnepi hangulathoz járultunk hozzá.

Felkérésre, és a városvezetés vagy az ünnepségek szervezőinek igénye szerint szívesen énekelünk nemzeti ünnepeinken, Hősök vasárnapján, kiállítás megnyitókon, díszpolgáraink évfordulós és emlékünnepein. Lelkesen énekeltünk a városavató ünnepségen, a Lengyel-magyar baráti találkozó és emlékünnepségen, jótékonysági rendezvényeken.

Repertoárunk, vagyis a választható dalaink összessége folyamatosan bővül. Ez nekünk is nagy öröm, mert a különböző alkalmakra ma már sokkal könnyebb kiválogatni a megfelelő dalokat, mint korábban. Az idei évben például a karácsonyi dalaink kettő kivételével teljesen újak voltak. Új dalokat vittünk Malsch-ba is.

2009-ben, úgy véljük a sikeres Malschi szereplés híre is besegített ebbe a dologba, a női kar nyolc fővel bővült, egy fő távozott elköltözés okán. Így huszonnyolc fő a jelenlegi létszám. A hangzás erejét tekintve nem mindegy, hogy hány fő áll ki a közönség elé. A téli időszakban számolnunk kell a meghűléses betegségekkel is.  Nagyon örültünk ennek a bővülésnek és külön köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, hogy az új tagok fellépő ruhája rövid idő alatt elkészülhetett. (Csak zárójelben említem meg, hogy a különféle fellépő sálainkat és egyéb kiegészítőket saját költségünkön szerezzük be.)

Terveink között szerepel, hogy nagyon szeretnénk, ha a női kar kiegészülhetne férfitagokkal. Jó lenne, ha a városunk férfi lakói is kedvet kapnának az énekléshez. Sok kórusmű vegyes karra íródott és nagyon hiányoznak a csodás férfihangok a megvalósításhoz. Tervezzük és a toborzás már megindult, hogy átalakulhassunk vegyes karrá.  Kérjük azokat a férfiakat, akik úgy érzik, hogy az ő szívükben is élnek a dalok, vagy a dalok iránti vágy, kérjük, jöjjön közénk!

Legközelebbi rangos eseményünk lesz az idei évben a kaliforniai Redwood énekkar újbóli látogatása. Szeretnének ismét fellépni Zamárdiban, és velünk közös koncertet adni. Ez nagyszerű kihívás, és nagyon várjuk a próbák kezdését.

A heti próbákon, a fellépések előtt akár heti kettő vagy három próbán történő megjelenés pontosságot és teljes részvételt kíván. A közönség tisztelete feltételezi ezt az odaadást. Nincs annál nagyobb öröm az énekkar számára, mint amikor a közönség szívből tapsol és elhangzanak a dicséretek. Amikor meghatódottságot látunk az emberek arcán, és mint Balatonöszödön és Balatonendréden is szeretetlakomával hálálták meg hogy elmentünk hozzájuk. Ilyenkor úgy érzi és úgy gondolja az ember, hogy megérte a sok munkát és készülhetünk a következő fellépésre. És a mi szívünkben ekkor csendülnek fel az igazi dallamok, melyeket láthatatlan szeretetlánc fűz egybe. Mi az énekeinkkel szolgáljuk ezt a közösséget, ahova tartozunk, ahova gyökereink kötnek. Fellépéseinkkel településünk hírnevét szeretnénk öregbíteni, és örömet szerezni azoknak, akik hallgatják énekünket.

2010. január 6.
Szakáli Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése