Szentháromság Kórusfesztivál Adán

Szentháromság Kórusfesztivál Adán

„Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők mások életét is!"

Kodály Zoltán

Ada. Szentháromság Kórusfesztivál. Nocsak! - kapja fel a fejét az ember. Honnan ezek a különleges elnevezések? Mit jelent az Ada név? Miért kap egy Kórusfesztivál Szentháromság nevet? A kíváncsiság keltette érdeklődés adott esetben jó tulajdonság is lehet, hiszen szolgálhatja a megismerést és a tudást is. Lássuk, mit tudhatunk meg a feltett kérdések által.

Még a török idők előttről megmaradt feljegyzések tanúsága szerint, létezett a nagy Magyarország déli részén egy Asszonyfalva nevű település, a mai Ada város határában. A településnek már ekkor is volt temploma. Érdekesség, hogy az akkori templom már téglából épült, ami a lakosság jólétéről tanúskodott, köszönhetően a bőven termő földeknek. A törökök azonban, hasonlóan a mi Sáfránykert dűlői régi templomunkhoz, elpusztították. A XVII. század végén az Asszonyfalva név eltűnt, és helyébe a törökből származó Ada név kerül, ami szigetet jelent. Ezt a szigetet a több ágban folydogáló Tisza soha nem öntötte el, és ez a sziget szolgált menedékül az embereknek a török elől is. Ebből a korból származik tehát Ada város neve.

És miért Szentháromság Kórusfesztivál? Mert Szentháromság vasárnapján, a csodálatos Szentháromság templomban - Szauer Miklós plébános úr jóvoltából – kapott helyet a rendezvény. Tekinthetjük úgy is, hogy ezzel a Szentháromság oltalmába helyeződött, mivel a plébános úr megáldotta a résztvevőket.

A Zamárdi Női Kar kórusa már hónapok óta készülődött a Kórusfesztiválra, melyre egy nagyon kedves meghívás érkezett. A meghívás előzménye, annak a baráti kapcsolatnak a kiszélesítése volt, melyben a Zamárdiban nyaraló Tassi Ferenc és Tóth Józsefné Ildi segítette a kórusvezetők párbeszédét.

Cziberéné Ráduly Irén 2012-ben vette át a Zamárdi Női Kar vezetését, és azóta céltudatos munkával építi a kórus jövőjét. A változtatás több mindenre kiterjed, akár még a felállási rendre, a megjelenésre is, a dalok összeválogatására. Mindez hozzájárul - az arculatformálással együtt – a sikeres fellépésekhez. A kóruslétszám már a készülődés időszakában négy új taggal bővült. Ennek az építkezésnek az egyik fontos lépcsője, hogy kapcsolatba kerüljünk más kórusokkal és tapasztalatot szerezzünk. Tagadhatatlan, hogy ez a Kórusfesztivál, erőteljesen hatott a kórus tagjaira, és mindenképpen hozzájárul fejlődésünkhöz.

Megérkezésünkkor, házigazdaként Birkás János karnagy és a Musica Humana Kamarakórus tagjai közül többen fogadtak bennünket. A szombat esti vacsora után közös nótázás és a barátságok megkötése után, a Hubertus vadászszállóban lettünk elszállásolva, ahol nem sokkal előttünk egy zamárdi vadászcsapat is vendégségben járt.

Vasárnap, a délelőtti órákban érkezett meg a Szentesi Bárdos Lajos Vegyes Kar, akinek a határon gondjai akadtak a busz papírjai miatt, de sikerült szerencsésen áthidalni a gondot.

A hallgatósággal megtelt Szentháromság templom, ami egyébként legalább kétszer akkora, mint a mi templomunk, azt mutatta, hogy nagy érdeklődéssel várta a közönség a II. Kórusfesztivált.

A harangszó és csengettyűzés után, a bevonuláskor, kórusunk énekelhette a Jubilate című művet, ami igen megtisztelő és felemelő érzés volt. A mise alatt egy fiatal kántor hölgy csodás hangja és orgona játéka töltötte be a templomot, valamint a Musica Humana énekkar által előadott latin nyelvű művek hangzottak el.

A nagymise után kezdődött a Kórusfesztivál. Birkás János karnagy úr köszöntőjében elmondta, hogy a Kórusfesztivált azért hívták életre, mert rendkívül fontosnak tartja a kórusban való éneklés hagyományának ápolását és továbbéltetését. A tapasztaltak alapján úgy tűnik, akik belépnek egy kórusba, nehezen válnak meg tőle és sokszor évtizedekig elhivatottsággal vesznek részt a kórus életében.

Először az Adaiak, majd a Zamárdiak, végül a Szentesiek léptek fel.

Az Adai Musica Humana kórus Bach, Lasso, Bortnjanski, Járdányi és Bárdos Lajos egy-egy szerzeményét adta elő.

A Zamárdi Női Kar, színes összeállítással érkezett Adára. Latin és angol nyelvű énekek, magyar népdalfeldolgozások, Halmos László, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Karai József és a záró ének Oscar Peterson: Hymn to Freedom hangzottak el.

A szentesi Bárdos Lajos vegyes kar, 1977-ben alakult. Alapító karnagya Nagy János. Az elmúlt századok neves szerzői mellett Bárdos Lajos, Kodály Zoltán és Wolf Péter egy-egy szerzeményét adták elő.

A kórusvezetők a műsor után egymás közt értékelve a kórusok előadását, elmondták, hogy a zamárdi Női Kar meglepetéssel szolgált számukra, hiszen a „Fesztivál kórus” és „Aranykoszorús kórus” címet viselő résztvevők között kimagaslóan jó színvonalon szerepelt.

Külön meg kell említeni a kórusunkhoz csatlakozott Simon Dorottya zongorajátékát, aki karvezetőnk tanítványa volt és jelenleg Budapesten folytatja tanulmányait. Dorottya a billentyűk mestere, akivel egyetlen próba után tökéletesen sikerült a Kodály feldolgozást előadni.

A szentesi és az adai kórus profizmusa több évtizedes múltra tekint vissza. Ez előadásukon, összhangzásukon visszatükröződik.

A búcsúebéden Ada város vezetése jelenlétével tisztelte meg a vendégkórusokat. Az önkormányzat részéről jelen volt Urbán Mónika alpolgármester és Rákos Rózsa, akik már a jövő évi kórustalálkozóra is meghívtak bennünket. Zamárdi város támogatása nélkül azonban mi sem vehettünk volna részt, ezért itt, a Zamárdi Hírmondóban is köszönetet mondunk Csákovics Gyula polgármester úrnak és az önkormányzatunknak.

Emlékezetes és feledhetetlen utunkért köszönetet mondunk az adai Ürgényi Ferencnek, a Hubertus vadászszálló tulajdonosának, a zamárdi Tourinform iroda vezetőjének, Baller Zsuzsának, aki ajándékcsomagot állított össze a kórusvezetőknek. Köszönet illeti Szabó Zoltán és Takács Ottó polgártársainkat, akik palackozott borral szponzoráltak bennünket, amit szintén ajándékként adhattunk át vendéglátóinknak. Mindenképpen említésre méltó az a Milán nevű kisfiú a vadászszállóból, aki kedvesen mosolyogva és szorgalmasan szolgált ki bennünket, ezzel segítve szüleinek.

Hálánkat és köszönetünket mi mással fejezhettük ki méltóképpen, mint azzal, hogy mielőtt felszálltunk volna a hazafelé induló buszra, a minket kikísérő Birkás Jánosnak és a jelen levő Musica Humana kórustagoknak szeretettel és lelkesen elénekeltük az Ároni áldást.

Reményeink szerint, a határon túli kapcsolataink tovább bővülnek, és eleget tehetünk majd a meghívásoknak.



2014. június 15. Szakáli Anna