Pénz számolva, asszony szeretve jó!

Néha, az ember életének ezer és ezer mozzanata közül egy dolog megragad bennünk és nem hagy nyugodni. Lehet az bármilyen történés, de lehet egy szó is. Talán a közvetlen érintettség, vagy a mások iránti együttérzés váltja ki ezt az állapotot és válaszul megszületnek a sajátos gondolatok, akár messzemenő következtetésekkel.

Így történt ez velem is. Egy férfi mondta nevetve - tán tréfásnak gondolta a dolgot, vagy utána sem gondolt, csak a sokszor hallott szöveget ismételte, alkalmasnak ítélve a helyzetet hozzá -, kajánul, harsogó nevetéssel a beszélgetés közben: A pénz számolva, az asszony verve jó!

Már számtalanszor hallottam ezt a mondatot, és mint számtalanszor, most is undort éreztem. Nem azzal kapcsolatban, aki mondta, hanem azzal kapcsolatban, amit ez a kitekert, kifordított szólás gondolatiságával hordozott.

Az is felmerült bennem, hogyan juthat el egy férfi odáig, hogy ezt a mondást hangoztassa, akár szeretett (vagy megvert?) felesége, vagy más asszonyok jelenlétében. Ez a szólás nagyon sértő az asszonyokra nézve. Én láttam és tudom, mit jelent, amikor egy asszonyt megvernek. Féltékenységből, ártatlanul, az igát húzó, csendes, gyermekeit féltő és a nehéz körülmények ellenére gondosan nevelő édesanyát nem csak megütötte, de verte a férje. 

El kell válni! – jelentik ki ilyen eset hallatán mások. És mi lesz a gyerekekkel? - retten meg az anya. Hiszen ő nem azért ment férjhez, nem azért szült gyerekeket, hogy rettegett üldözötté váljon a családjában. S még jobban tűr szegény, ha csak őt veri a férje és a gyerekeket nem. Az asszony ritkán áll bosszút, de előfordul, s ha együtt maradnak, öregségükre gyilkos szavakkal marják egymást, a mindennapi viták, a gyűlölködés, az egymás halálának a kívánása mérgezi minden napjukat. A gyerekek már nehezebben tűrik ezt a helyzetet, s a kicsiként kiszolgáltatott gyermek mihelyt erőre kap, felnő, bekövetkezhet az, amivel a részeges, verekedő férj nem számol.

Egy fiú és egy lány testvér esete bizonyítja ezt, ahol a 15 és 17 éves gyerekek halálba rugdosták az apjukat, mert egész életükben azt látták, és azt kellett elviselniük, hogy az anyjukat veri, a lányt pedig molesztálta. Amikor elpattant a húr, a két testvér összebeszélt és mivel a hatóság nem oldotta meg gondjukat, ők kitették a pontot az I-re. Felfüggesztett ítéletet kaptak, hallva a sok szörnyűséget, amit az apa elkövetett.

Tévedés ne essék, én tisztelem a tiszteletre méltó férjeket, édesapákat. De csak őket!

És mi történik akkor, amikor az anya vadul meg? Egy családban, ha valamelyik fél erőszakosságot tapasztal a másik részéről, azonnal elejét kell venni a dolognak, még a házasság vagy a kapcsolat elején. Nincs olyan helyzet, amit nem lehet megoldani, de ehhez az indulatokat fékezni kell. Sohasem szabad átengedni magunkat a pillanatnyi dühnek, hanem a következményekre kell gondolni. Verekedést, gyerekverést sem a szülők, sem a testvérek egymás közötti „igazságszolgáltatására” nem szabad elfogadni. A következmények ugyanis messzemenőek. Felnőtt korban példaként és megoldásként tör elő, pedig nem az, semmiképpen!

És lám, egy kedves, jó szólásból valakik megalázó, sértő és a társadalomban gyakran használt kifejezést terjesztenek és használnak. Miért? Mert a férfi erősebb? Nem nekik kellene a védelmezőnek, segítőnek lenniük? Igen, tudom, a homoszexualitás divatjának erőltetésével elvették a férfiak nimbuszát. Lányokat akarnak csinálni belőlük. A lányokból meg, természetellenesen, fiúkat. Azt is tudom, sok az elvált, szétbomlott család, és nincs férfi idea a gyerekek előtt, hogy nőiesednek a tanári pályák és minden szakma. Amikor odáig eljutunk, hogy nőket erőltetnek a honvédelmi miniszteri székbe és nemzetvédelmi szerepkörökbe, pláne hivatásos katonának, akkor valami nagyon elromlott. Természetellenes, és mint minden ilyen dolog, ez is megbosszulja magát. Konzervatív? Begyöpösödött agyú vagyok? Igen, ha a természet és a Teremtés törvényei ellen cselekszünk, ha a gyerekeim, unokáim jövőjéről van szó.

A kakas nem tud tojást tojni. A homoszexszuális nem ad életet, a leszbikus nem fogad életet. Mindkettő önmagát imádó, ezt keresi a másikban és felesleges az élet tovább vitele szempontjából. A heréket a méhek kilökik maguk közül. Haszontalanok. Most gyerekeket akarnak örökbe fogadni. Kiét? Én nem adom az enyéimet! S ennek a divatjában az a veszély is benne rejlik, hogy az a népcsoport, aki fennen hirdeti a másságot, annak átlag gyermekszületési rátája 4,6 százalék, míg a miénk nem éri el az 1,5-öt. S ha még az asszonyverést is elülteti a szürkeállomány tekervényeiben, akkor biztos, hogy sok lesz a válás, elhagyott gyerek, apa nélkül felnövő, akinek a férfiképe rontott, nem akar olyan lenni, mint az apja, és a kör ördögi kereke forog tovább. S a nő nem a gyermekszülésben látja a sikert, hanem az „önmegvalósításnak” hazudott léhaságban.

Genetika? Igen, van, aki hermafroditának születik. Ők elfogadhatók, nem tehetnek róla. De akinek rendben vannak a génjei, ám a tudata hamis, mert hamis képeket kapott neveltetése során, az nincs rendben. És valami hiba van a lemezen, mert úgy tűnik egyre több a tudati károsult. Annyira, hogy utálják a nőket, de ők maguk nőként viselkednek (öltözködnek). Nagy hiba ez! Földméretű gond. S ha ez így folytatódik, ki fog szülni? Vagy ez lenne a Föld túlnépesedésének a megoldása? Kizárt dolog! És íme, máris jönnek a zavaró jelenségek. A túlnépesedett földrészekről áramlanak be az éhenhalás elől az emberek milliói, miközben Európa népessége fogy. S ha ők is „civilizáltak” lesznek? Ha már ők sem tisztelik az életet adó anyákat?

És így tovább, egyik gondolat kergeti a másikat, és amiről nem tudunk bizonyosat, azt csak sejtjük. Talán annak is szerepe van a dolgokban, hogy ami szép és jó, ne torzítsuk, ne ferdítsük el. Adjuk vissza a szólásunk rangját, tudatosítsuk, hogy akkor leszel boldog, ha takarékosan, kiszámíthatóan élsz, nem herdálsz, nem hordod el a pénzed a kocsmába, nem iszod el a gyerekeid elől a kenyér árát, nem cigarettázod el egy családi ház árát, és a feleséged megbecsülöd. Méltó helyet adsz neki magad mellett, s te asszony, ugyan úgy tiszteled, szereted férjedet. Ő viszont szeret. Megbíztok egymásban és gyerekeket akartok egymástól, mert jó, és gondos szülők vagytok! A gyerekeitek pedig rátok szeretnének hasonlítani, mert szerető édesapa és édesanya vagytok! És ne felejtsétek el így mondani: A pénz számolva, az asszony szeretve jó!

2014-06-11

Szakáli Anna