Szőnyi Bartalos Mária online interjúja SZAKÁLI ANNA költőnővel

A világ szebb velünk, mint nélkülünk

Szőnyi Bartalos Mária online interjúja
SZAKÁLI ANNA
költőnővel

Annára Mátyus Attila hívta fel a figyelmemet. Emlékszem, amikor tavaly nyáron együtt utaztunk Attilával Miskolctól Budapestig, akkor a vonaton kezembe adott verseket. Szakáli Anna verseit. Elolvastam néhány versét és azt kérdeztem Attilától, hogy "Hol található ez a költőnő?" Hamarosan Budapesten találkoztam az egyik irodalmi körben Annával. Elhozta tehetséges lányát is, aki kiválóan énekel. Pár szót tudtunk váltani, de ez elég volt ahhoz, hogy a szimpátia kialakuljon. Persze, a versei megelőzték. Aztán nem is olyan rég felkértem Annát az ÍRÓ KILENCEK vezetőségi tagjai közé. Minden olvasónk figyelmébe szeretettel és tisztelettel ajánlom - az interjún túl - Szakáli Anna verseit.

SzBM - Hogyan foglalná össze az életszemléletét, illetve világszemléletét?

Anna: - Ezeket a dolgokat ritkán fogalmazzuk meg tudatosan. Én is csak a kérdés hatására vagyok hajlandó elgondolkozni rajtuk és ha egyáltalán a gondolatok végére érek, akkor sem biztos, hogy minden benne van, amit gondolok az életről, és a világról. Az sem biztos, hogy a gondolatok végére érek. Nálam már sokkal bölcsebbek megpróbálkoztak ezzel, de mindig csak egy szeletet kapunk tőlük is. Az egészet felölelni, és átlátni, Isten dolga. Ezért én mégis csak maradnék az öreg székely gondolatánál: „Azért vagyunk a világon, hogy az szebb legyen velünk, mint nélkülünk.” Azt gondolom, ebben minden benne van, akár a kör közepén állok, és én cselekszem, akár kívül azon és csak szemlélődöm. A cselekvés azért jobban tetszik…..
Apámnak két mondása él bennem: Mindig, minden körülmények között maradjatok meg magyarnak! A másik: Lesznek itt még érettségizett cukorrépa kapálók!
Mindkét mondásának helye van a mai történelemben, illetve már cukorrépa kapálónak sem kellenek a mai fiatalok. Szidják őket, de a felnőttek hibái, a politika szemete testesül meg magatartásukban és a felnőttekében is… Mintha kivárás időszakát élnénk… no, hadd lám meddig mertek elmenni még?

SzBM - Mi a fontos az életében és miért?

Anna: - Béke, békesség: belátással, megértéssel elfogadott alkuk, a társadalmi és egyéni fejlődés záloga. Szeretettel, de határozottan, sértés nélkül véleményt mondani.
Szeretet, tisztelet: haza (magyarság, nyelv, hagyományok határon innen és túl), embertársaim, családom tagjainak, környezetemnek, a természetnek; az élet, mint olyan szeretete és tisztelete.
Nem szeretem: a hamis elveket érdekből vallókat, az emberi természetes erkölcs meghamisítását (homoszexuálisokat, kábítószereseket, szektásokat, a különböző izmusokért másokat elpusztítókat, a magukat mások fölé vagy elé helyezőket, stb. - ezek a társadalmak vérszívó rovarai. Rombolják a felnövekvő nemzedékek egészséges fejlődését, és persze akik támogatják ezek bármely formában történő létezését, szintén a bűnösök közé tartoznak.
Kitartás, következetesség: munkában, feladatban, elkötelezettségben, érdek nélkül, egészséges szemlélettel, de feladni is tudni kell bizonyos esetek, és okok miatt, esetleg új dolgok felfedezése miatt.
Becsület, adott szó: az egyik legfontosabb. Kár, hogy a politikusnak nevezett állatfajta közül ezt kevesen ismerik és csak a "kisemberre" vonatkozik, aki persze erkölcsileg sokkal nagyobb, mint bármely "nagyember".
Lelki élet: hogy magammal tisztában legyek, és tudjam a helyem, ahova rendeltek. Szolgálatomat a lehető legjobban teljesítsem.

SzBM - Mi nem fontos az életében és miért nem?

Anna: - Mások véleménye korlátozottan, csak akkor, ha tanulni lehet belőle, építő jellegű és segít a fejlődésben. Nem fontos: lakozott köröm, kirívó öltözködés, drága autó, mesepalota, drága ékszerek, stb.

SzBM - Mi volt a legnagyobb boldogsága eddig és miért?

Anna: - Édesanyám megélte a 82. évét. Fiam született, lányom született, unokám van, nagyon várom a többit. Hogy mi volt a legnagyobb? Van ilyen egyáltalán? Találkoztam személyesen Böjte atyával, voltam és járok a székelyekhez, olvastam nagyon sok szép történetet, nyilnak a virágok, melyeket én ültettem….
Talán ha enyém lehetne a milliárdos nagyságrendű lottó nyeremény, azért, hogy adhassak másoknak és sokaknak belőle!!!!

SzBM - Mi töltötte el végtelen szomorúsággal és miért?

Anna: - Marci bátyám halála. 44 éves volt. Szomorú vagyok a koldusok miatt. Mindig azt nézem rajtuk, hogy vajon mikor és hogyan jut el az ember oda, hogy már nem érdekli ki, mit gondol, csak adjanak valamit….
Egyszer az áruház előtt egy tiszta, rendes ruházatú férfi (a szomszédos ország háborújakor történt) odament egy másikhoz és valamit mondott neki. Már a testtartása elárulta félszegségét és megalázottságát. Az nemet intett és tovább ment. Ez meg csak állt és nézett maga elé. Éhes! - gondoltam. Bementem az áruházba, vettem kiflit, párizsit és kivittem neki. Még mindig ott állt és csak nézett lehajtott fejjel maga elé.
- Ne haragudjon, láttam az előbbi jelenetet - mondtam. - Ha elfogadja, hoztam egy kis ennivalót. Rám nézett és könnyes volt a szeme. Fiatal, de meggyötört volt a tekintete. Kasztrósapkájában és dzsekijében olyan volt, mint egy harcos alakulat katonája. Biztosan megszökött - gondoltam - nem akar harcolni, ölni..
Két kézzel nyúlt az ennivalóért, de előbb a kezemet szorította meg. és azt mondta tiszta magyarsággal: nagyon, nagyon köszönöm. Éreztem háláját, a megkönnyebbülést, hogy lám, mégiscsak akad egy magyar, aki segít egy másik szerencsétlen magyaron, aki nem akar háborút, nem akar ölni, mert ez nem az ő harca, és bizonyára azért szökött át a határon, mert itt segítséget remélt.
Elvette és elindult. Én is elindultam, de az átjárónál visszafordultam, hogy vajon tovább kéreget-e. Mert akkor, tévedtem. Nem volt ott, már az utca sarkon sietett az állomás felé, és mozdulataiból láttam, hogy majszolja az ételt….

SzBM - Mi az, amivel szívesen foglalkozik, foglalkozna jelenleg és miért?

Anna: - Csak címszavakban, mert ilyen sok van. Hogy miért? Mert szerintem ez maga az ÉLET! A cselekvés a mozgás a tenniakarás.
Kirándulás, kézimunka (hímzés gyönyörködtet, gyöngyfűzés, horgolás, írás, amelyre kevés időm van, elmélyült igazi beszélgetés, őszintén, lelket feltárón, horgászat a küzdelem miatt.

SzBM - Mit, és kit kedvel a legjobban és miért?

Anna: - Sok emberben sok mindent szeretek, mindenkiben mást. Haragosomról nem tudok, de ez nem jelenti azt, hogy engem mindenki szeret. Minden állatot és növényt szeretek, kivéve a vérszívókat és élősködőket. Ez állatra, növényre érvényes és az EMBERRE is.
Színek: mindegyik lehet szép, de a legszebb a kék és annak világos árnyalatai, valamint a zöld, a sárga, a barna, piros, hány színe is van a szivárványnak? Na, azokat mindet! A feketét nem, de a szürkét igen.
Hű, de nagy bajban vagyok! (Lehet, hogy már csak öreg) Én minden évszakot szeretek. Baj ez? Olyan gyönyörűek. A tél a fehér miatt, a tavasz a zöld miatt, a nyár a színei miatt, az ősz a gyümölcsei, és terményei, és színei, és illata miatt, és olyan szépen esik ősszel az eső…..
Eszme: ami sok embernek jó és igazságos. Mi? Hogy ilyen nincs? Hát akkor tévedtem. Újra el kellene olvasnom Az ember tragédiáját….
Ideál? A kutya, meg a macska! Azt hiszem ilyen sincs. Istenhez meg nem merem magam mérni, mert lába nyomába sem léphetek, de kicsit meg kell, hogy kritizáljam: Uram! Mi a fenének adtál az embernek ennyi szabadságot? Látod, hogy nem tud mit kezdeni vele!

SzBM - Mely alkotásaira ( verseire, írásaira ) mondhatja azt, hogy sikert ért el velük? Melyek ezek?

Anna: - Azt értem el velük, hogy a szülőfalumat meghökkentettem: Nahát! Ez a kis koszos ilyet is tud? (Azért szeretem őket.) Komolyra fordítva: olyan sokan voltak a könyvbemutatómon, hogy egy Kossuth díjas is megirigyelhette volna. Remélem egyszer nekem is lesz. Már, mint Kossuth díjam…. Az első kötetemben lévő versek nagyon tetszenek a menyemnek. Szerintem azért van bennük gyengébb, de ki tudhatja ezt, főleg egy versnél?

SzBM - Mit érzett akkor? Hogyan élte meg ön, a családja és a környezete, baráti köre? Változtatott-e valamit ez a siker az életén?

Anna: - Köszönöm szépen a kérdést, mindannyian jól vagyunk. Őszintén, azt hiszem nem nézték ki belőlem. De jól esett nekik. Én meg nem lettem nagyképűbb, sőt talán még alázatosabb. Mert ez szolgálat. Itt, ott, amott megjelengetek, irodalmi rádió, hangos vers (de nem tetszett annyira, ahogy mondták), viszont Vándorfi művész úr Marcaliban egy irodalmi esten, úgy kicsiszolta a kavicsot, hogy igazi gyémánt lett belőle. Egyszóval, én nem szeretném tömjénezni magam, döntsön az olvasó. Az eddigi visszajelzések csodálatosak számomra és pillanatnyilag nem is kell több. Ja: 2005-ben enyém a Primavera díj.

SzBM - Mi az, amit tudni kell Önről még ahhoz, hogy teljes legyen ez az interjú?

Anna: - Amit tudni kell rólam, hogy nagyon nem szeretem, ha egy író, vagy költő olyat alkot, emelyből átkiabál Ady, József Attila, vagy a többiek. Ettől mindig ideges leszek. Még sok olyan dolog van, amit meg kell tanulnom. (De én nem szeretek annyit siránkozni magamon, inkább csak a többi, kedves, aranyos magyaron.)
Nem szeretem, ha egy verset politikai okok miatt felmagasztalnak, vagy agyon hallgatnak.
Nem szeretem, ha valaki úgy kritizál, hogy sérteget és nem tesz javaslatot a jobbításra.

Szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Úgy tisztelem őket, mint a felnőtteket, sőt még jobban is.
Zamárdiban születtem, úgy kerültem ide. 30 évig Siófokon éltem, aztán visszamentem, mert hívott a hely. Ha nem megyek vissza, nem adom ki a verseimet. Nekik szerettem volna adni és sikerült is. A bevétel nagy része egy műemlék kápolna felújítására ment. Azt gondolom jól cselekedtem.
Köszönöm a kérdéseket; ki többet akar tudni, olvassa a verseimet.

SzBM – Mi pedig köszönjük a válaszokat.

 2005. május 26