Hosszú úton

Zamárdi Hírmondó

Hosszú úton

Élményekkel gazdagon, fáradtan érkeztünk haza az Erdélyi utazásról. Nekem ez volt a hetedik alkalom, hogy átlépve a trianoni határt magyar honból, magyar honba érkeztem meg. Az előző évekhez mérten is nagyon sok, számunkra új látnivalóval gazdagodtunk. A határontúliak szeretete - fájdalmukat legyőzve - mit sem veszített erejéből. Nem szégyelltük könnyeinket. Sem ők, sem mi.

Ami azt illeti csak a nagyon kiemelkedő eseményekről szeretnék írni, azokról, amit máshol és máskor nem élhet át az ember.

A házi elszállásolás kitűnő megoldás. Első pihenő helyünk Kalotaszentkirályon volt. A háziakkal lélekben közel kerültünk egymáshoz és kifogástalan ellátásban volt részünk. Az egész falu tiszta, rendezett. A porták takarosak és amint azt tapasztaltuk, meghatározott rend szerint folyik az élet.

 Református bibliaórán is résztvettünk, majd másnap, nem lévén katolikus mise, a református istentiszteletet látogattuk meg, nagy örömet szerezve a Kalotaszentkirályiaknak. Most nem kívánom végig felsorolni az élményeinket, mert erről úgyis készül beszámoló, de ez nagyon nagy élményünk volt, mert a bibliaórán személyes beszélgetés után mindenki, aki akart elmondhatott egy fohászt és áldást.

Köszönetet szeretnénk mondani Gál Péternek, aki évről évre vállalja az utazás megszervezésének gondját. A Fogarasi hegyek mellett haladtunk el, amikor megjegyezte: Remélem, megérintenek a látottak!

Megérintettek. Folyamatosan és összekapcsolódva állandóan bennünk zakatoltak, képekben, szavakban, gondolatokban, hogy szinte már le sem írhatókká váljanak, csak könnyekké olvadjanak össze és megkönnyebbülést hozva csorogjanak le az arcokon. Erről szól mellékelt versem.

Amiről még tájékoztatni szeretném az  Olvasót, azt a mellékelt oklevél elmondja. Hazaérkezve ez a meglepetés várt.  A díj, egy kisebb pénzösszeggel is járt, aminek persze már van helye, hiszen verseskötetem előkészítése folyamatban van.

Szakáli Anna

2005-06-22