„Terhet akartál, / feladat lett belőle, / vinni át, aki jó, / aki dőre, / híd lenni, / híd helyett, / kapocs-lélek / a test felett, / szolga, / ha szolga kell, / vezekelni a tettel, / megváltani / a megválthatatlant, / hogy elnyerjed / a múlhatatlant.” Ezt, a Szent Kristóf című verset olvastam elsőül Szakáli Anna Zamárdiban született (1952) és ott is élő költő versei közül. Tetszett. Különösen, hogy megtudtam, egész életében ügyviteli és folyamatszervezési feladatokkal foglalkozott. Ilyen szellemi környezetben üdítő tényező a líra, a szépirodalom ihletből merített jelenléte.Első novellája a Somogyi Hírlapban jelent meg (1988), első verseskötete, a Tisztafényű lélekkel 2003-ban. Legutóbbi publikációja mesekönyv: Szivárványkapu (2015). Írásai jelen vannak antológiákban, folyóiratokban, rádióban. Irodalomszeretetből szerveződött társaságok – köztük az általa alapított Zamárdi Berkenye Alkotó Kör – tagja. Birtokosa többek között a következő díjaknak: Prímavera (2006), Advocatus Pro Urbe Siófok (2008).
„Beismerni, elfogadni, feltárni vívódásainkat, örömeinket, megmártózni a magyar nyelv számtalan rejtelmében, a legjobb gyógyír lelki bajokra” – vallja. Lehetetlen nem egyetérteni ezekkel a pszichológiai gyökerű gondolatokkal. Csodálatos titkokat rejtenek a versek felérző szavai, hiszen képesek kulcsként kinyitni a lélek zárt ajtóit. Tekintsünk csak be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése