A
Koronavárosok Találkozóján, Visk városában
A
Zamárdi Női Kar, a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetsége és a Viski Városi
Önkormányzat meghívására érkezett június 21-én a kárpátaljai Visk városába. Visken,
június 21-24-e között tartották meg az újra hagyományossá váló Koronavárosok
(Hosszúmező, Visk, Máramarossziget, Técső és Huszt) találkozóját.
A
többnapos ünnepségre az egész Kárpát-medencéből érkeztek vendégek. A
rendezvénysorozat csütörtökön a résztvevők fogadásával kezdődött. Ezen a napon,
hajnalban indult a negyvenhét fős busz Zamárdiból is, és az esti órákban érkeztünk
meg a viski szálláshelyekre. Útközben, áthaladva a nevezetes városokon, mint
például Tarpán (ahonnan Esze Tamás is származik, és aki a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő
tiszaháti felkelés vezéralakja volt), pár gondolattal megemlékeztünk a
történelmi eseményekről. A Beregvidéki Múzeum sem maradhatott ki a
látogatásunkból, ahol a kőeszközöktől napjainkig számtalan értékes tárgyat
láthattunk. A tárlatvezetés során Kárpátalja, Beregszász, és annak lakói,
sokszor tragikus viszontagságait ismerhettük meg az első és második világháború
következményei miatt. A múzeum történetéről és a kiállított tárgyakról, a neves
kárpátaljai születésű személyekről a Beregvidéki
múzeum, Beregszász internetes keresőbe beütésével
számtalan érdekes dolgot olvashatunk.
Az érkezés napján, még csütörtök
este ellátogattunk a viski általános iskolába, ahol a népművészeti táborban
részvevő gyerekek záró táncházi mulatságában vehettünk részt. A gyerekeknek a
kárpátaljai Torkos Banda muzsikált, mert itt élő zenénél alább nem adják a
teljes élményt, kikapcsolódást nyújtó népzenei nevelést. De nem csak a zenei
kíséretben tapasztaltuk meg a gyerekekre történő gondos odafigyelést. A
budapesti és miskolci táncoktatók fáradhatatlanul ismételték a
lépéssorozatokat, s a gyerekek lelkesedése és tudni akarása igazolta
munkájukat. Utazásunk során több jelentőséggel bíró találkozásban is részünk
volt. Az egyik ilyen találkozás a Zamárdiba kétszer is ellátogató Hazajárók csapatával történt. Kenyeres
Oszkár és Jakab Sándor éppen Visken forgatott, így nagyszerű alkalom
kínálkozott egy baráti beszélgetésre Tóthné Ildikóék társaságában, a nevezetes
Fapuma vendéglőben.
Pénteken a Vereckei Hágó emlékműhöz
(Molt Péter beregszászi szobrászművész alkotása) látogattunk el Ötvös Sándor
tanár úr vezetésével, majd elhelyeztük az emlékezés koszorúját.
Természetesen felhangzott a Himnusz
is, és egy alkalomhoz illő dal. Munkács vára volt az a következő helyszín, amit
nem volt szabad kihagyni az útitervből. A vár látogatottsága szinte állandó. Az
itt található szobrok, Zrínyi Ilona és fia, Rákóczy
Ferenc, és a Petőfi szobrok talapzatához meghatottan helyeztük el az
emlékezés koszorúit. Este a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (régebben:
Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) mutatta be a tájház szabadtéri színpadán Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó
nélkül megzenésített színdarabját. Szerencsénkre a felhők a befejező
jelenetig visszatartották magukat, de pár pillanat múlva záporeső mosta végig a
hírtelen üressé vált nézőtéri padokat. A bujkáló időjárás változása végig
kísérte a szombati napunkat is.
23-án, szombaton délelőtt, mivel az
éjszakai eső alaposan feláztatta a földet, csak Huszt városának utcáiról és
tereiről nézhettük meg a vár romjait. Visszaindulva, a busznál várakozók,
emlékezve Kölcsey Ferencre, elmondták közösen a költő Huszt című versét. A huszti piac gazdagsága ámulatra késztetett
bennünket. A rengeteg, házi kertekből származó friss zöldség, gyümölcs, erdei
gomba csábítóan hatott ránk, de a nagy távolság miatt lehetetlen lett volna nagyobb
tételben vásárolni belőlük. Ezen a napon pár óra szabadidő eltöltése után
készülődtünk a fellépésre. A beéneklés során az a nevezetes Pál Lajos figyelte
a színpadi elhelyezkedésünket, aki egész életét arra szentelte, hogy a
fiataloknak átadja a népzenei, a néptánc, és a népdaléneklés hagyományát. Fiát,
Pál Istvánt (Szalonnát), aki bandájával együtt a Felszállott a páva, és más neves események muzsikusaként Zamárdiba
is ellátogatott már, ismerősként üdvözöltük. Istvánhoz kedves, megnyerő
személyisége éppen annyira hozzátartozik, mint a hegedűje, a hozzászólókat nem hagyja
válasz nélkül. Édesapja Lajos bá’ a színpadon próbáló énekkarunk hangerő
beállításában is segédkezett. Próbánkat meghallgatva, elismerését fejezte ki. A
kora esti fellépéseket már népes közönség fogadta a nézőtéren. A résztvevők,
összesen 14 csoport, összetételében tánccsoportok, muzsikus együttesek,
népdalénekesek felejthetetlen élményt adtak.
A fellépők között a Magyar Állami
Népi Együttes, a Rezeda, a Dudárik népdalkörök, a Mustármag óvoda, a Csüllő
táncegyüttes, a Hangicsáló Énekegyüttes, a Borzavári zenekar, a Tisza
Táncegyüttes, a Csüllő, a Nefelejcs, a Kincső népdal csoportok, a püspökhatvani
Népi Együttes és a Zamárdi Női Kar léptek fel. Kórusunkat Czibere Gréti kísérte
zongorán. Műsorunkban Somogyi bokréta (Azt gondoltad, Három kéve kenderem van,
Csipke bokrot vágattam), Kodály Zoltán: Gergelyjárás, Balázs Árpád: Bodzavirág
szerepeltek nagy sikerrel.
A változatos és színes műsort a
Felszállott a páva 2017-es győztesei és kárpátaljai résztvevői koronázták meg.
A Páva Gála címmel bejelentett részben
a Torkos zenekar kíséretében Takács Dóra, Páva István, Kovács Daniel, majd Pál
István Szalonna és Bandája, a Pendely Énekegyüttes és a Kalotaszegi
Legénytársulat lépett színpadra. A műsort a Magyar Állami Népi Együttes zárta.
Ezután táncházi mulatság következett, a közönség részvételével, hajnalig tartó
nótázással, beszélgetésekkel. Ez a nap sem maradt el váratlan és jelentős
találkozás nélkül. A Budapesti Somogy
megyeiek Baráti Körének elnöke kereste meg énekkarunkat (korábbi ismeretség
révén Szakáli Annát) és gratulált az énekkarnak. Az eseményen a környező és
koronavárosok polgármesterei is részt vettek, számtalan újságíróval és
tudósítóval együtt. Egyik ilyen neves személyiség Kovács Elemér beregszászi
újságíró, aki nem csak idegenvezetőként, de íróként is tevékenykedik. A mi
média emberünk Czufer József balatonendrédi fotós volt, akinek videó felvétele
örökíti meg fellépéseinket.
Vasárnap, az indulás napján, az
ökomenikus istentisztelet kezdetekor két csodálatos dallal köszöntünk el
vendéglátóinktól (Indulj szép égi szekér, Magyar ének). A templomi csendben
könnyes szemmel és mély érzelmi átéléssel hallgatták meg dalainkat, melyek a
testvériségről, egymás gyámolításáról, megértéséről és szeretetéről szóltak. Az
istentiszteleten a beregszászi magyar főkonzul Dr. Vass György, és a megyés
püspök Zán Fábián is részt vett. Az istentisztelet után a rendezvényen
résztvevő együttesek és a város polgárai közös koszorúzást és megemlékezést
tartottak a koronavárosok emléktáblájánál. A kórus, sajnálatunkra ezen már nem
tudott részt venni, mert éjfél előtt haza kellett érnünk a busz bérleti ideje
miatt. Látogatásunkat a vendéglátóink szeretetteljes búcsúztatásával fejeztük
be, majd indultunk haza. Hazaérkezésünk
másnapján kaptuk telefonon a jó hírt Ötvös Idától, hogy a főkonzul úr
érdeklődött a Zamárdi Női Kar után és éneklésünket a nap fénypontjának
említette, mondván, hogy emlékezetessé és felemelővé tettük az istentiszteletet
csodálatos énekeinkkel, és csodálatos éneklésünkkel.
Ahhoz, hogy ezen a rendkívüli és
nagyszerű eseményen részt vehettünk, városunk jó hírnevét sok száz kilométerre
elvihettük, köszönetet kell mondanunk a Rákóczi Szövetségnek, a Zamárdi Város
Önkormányzatának, a Tourinform Irodának, Pach Gábornak, Szabó Imréné Marikának,
Horváth Ferencnek, akik az anyagi költségekhez és az adományaikkal hozzájárulva
segítették utunk megvalósulását. Köszönetet mondunk továbbá Ötvös Idának a
meghívásért, Ötvös Sándornak a túravezetésért, viski vendéglátóinknak a szíves
vendéglátásért, két buszvezetőnknek (Lengyel György, Nyárádi György) a
biztonságos szállításért, a rádpusztai Gasztro Élményparknak a kényelmes
utazásért. Nagy szeretettel köszönjük meg karvezetőnknek Cziberéné Ráduly
Irénnek a munkáját, a kórus vezetését, a kórustagoknak a próbákon való
megjelenését és a csapatmunkát. Tóth Józsefnének az utazás, a látnivalók
megtervezését, kivitelezését, a szállásfoglalás nem könnyű feladatának
elvégzését. Köszönet Széles Jánosnak a cikkünkhöz készített fényképekért.
2018-06-24
Szani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése