2016. október 29., szombat

Vendégünk: Zsirai László író, költő, publicista


Vendégünk: Zsirai László író, költő, publicista, a JEL folyóirat irodalmi rovatvezetője
A Berkenye Zamárdi Alkotókör vendége Zsirai László (Sopron, 1956. április 18.) költő, író, publicista, irodalmi szerkesztő. A JEL című spirituális és kulturális folyóirat szépirodalmi rovatvezetője. 1973 óta jelennek meg versei, novellái, könyvrecenziói, jegyzetei hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban, antológiákban, rádiókban. Legutóbbi művei: Szavak ikebanái (versek, 2008), Egyetlen ima (novellák, versek, esszék, 2011), Hajnali rigófütty (publicisztikák, interjúk, 2013). Különböző könyvkiadók külső munkatársaként 160 könyvet szerkesztett, lektorált, korrigált. Több országos szépirodalmi és sajtópályázaton nyert díjakat. Többek között: Mikszáth irodalmi pályázat III. díja (Balassagyarmat, 2002), „Fehérvár! Téged köszöntsön énekem!” versíró pályázat Spányi Antal megyés püspök különdíja, (Székesfehérvár, 2009), Salvatore Quasimodo Költőverseny Elismerő Oklevél (Balatonfüred, 2010), I. Lírai miniatűrök verspályázat különdíja (Kaposvár, 2012).
A szántódi SZKIT (Szántódi Kötődésű Írók Társasága) – tagja, 2016-ban Tüskés Tibor megemlékezésére rendezett ünnepség szónoka. Zsirai László költészete a szépség, a varázslat, a szavak „ikebanáinak”, mesterien megkomponált csodájába vezet el bennünket. Irodalmi összeállítása tanít és gyönyörködtet.

Az irodalmi esten közreműködik a Berkenye Zamárdi Alkotókör Egyesület tagsága. Időpontja 2016. október 29. szombat 16,30 órai kezdettel a Közösségi Házban (Zamárdi, Honvéd u. 6.)

Zsirai László: Szívünkbe őszül

Fagyöngyök fogytával fut a nyár.
Emlék a nevető napsugár.
Esővíz: tükör a köveken.
Szívünkbe őszül a szerelem.

Zsirai László: Balatonszárszó körül

Hull az eső,
április könnyei az égből.
Szomorú tópart fogad,
s ahogy átrobog a vonat
Szárszón,
töprengeni kezdek pár szón:
„Félek a játszani nem tudó emberektől…”
– vélte a mosónő-szülte költő.
Már elmúlott két emberöltő,
már elhullott annyi minden
ami – mint ő – nincsen…,
már elnémult annyi könnyű trilla,
de a szó, amit nem vitt magával a sírba,
az itt van! Abban fürdünk meg, mint a hitben.
S míg átrobog velünk a vonat Szárszón sírva,
e név dobog lelkünkbe rejtve: József Attila.

                                                                                                                                  (Szani)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése